Hétvégén anya talált egy csodaszép képet, és megkért, hogy csináljak belőle hátteret a gépükre, én meg gondoltam, hogy akkor már több méretben készítem el és veletek is megosztom, hátha hasznát veszi valaki :)

1024*768  1280*800  1366*768

Sziasztok!
Szégyen, gyalázat, de majdnem egy hónap eltelt, mióta utoljára írtam. Ég is a bőr a képemen rendesen emiatt. Az április nagyon eseménydús hónap volt számomra, főként a suli miatt. Úgy gondoltam, elég, ha a főbb történéseket röviden összefoglalom.
Kapásból április első hétvégéjén beteg lettem, ami több okból kifolyólag sem jött jól. 8-án elő kellett volna adnom sajtókapcsolatokból, aztán meg a szakdolgozat leadási határideje is a nyakamon volt. Az előadással szerencsém volt, mert az egyik csoporttársammal tudtam cserélni. A szakdolgozatomon is volt még mit dolgozni. 8-án és 9-én meg éjjel (értsd 1-kor, 2-kor)  is a szakdolgozatom végét írtam, illetve az utolsó simításokat végeztem lázasan, fejfájással, náthásan, köhögve - tehát minden bajom volt. 10-én délelőtt viszont már el tudtam küldeni a konzulensemnek a végleges változatot, aki 10 óra körül már vissza is jelzett, hogy szuper lett, mehet a nyomdába. Eredetileg úgy volt, hogy az egyik csoporttársam anyukája 11-én kinyomtatja, spirálozza, másnap kézhez kapom és le is adom a tanszéken. Erre kiderült, hogy mégsem tudják megcsinálni. Gondolhatjátok, milyen ideges lettem. Általában mindig van vésztervem, hát most nem volt. Telefonálgattam jobbra-balra, végül úgy döntöttem, bemegyek a suliba és megcsináltatom ott. Szóval lázasan futottam a buszra, hogy még időben beérjek. A suliban persze össze kellett futnom egy csoporttársammal, aki kellő gúnnyal a hangjában meg is jegyezte, hogy milyen hirtelen gyógyultam meg. Én meg épp jókedvemben voltam, szóval elküldtem a náthásba. Na mindegy. A suliban is futkoztam, mint az őrültek, mert a diákcentrumban nem tudtak nyomtatni, a kis nyomdában meg csíkosan nyomtatott a nyomtató, szóval ők sem vállalták a dolgot. Végül a nagy nyomdában tudtam kinyomtattatni, meg spiráloztatni a szakdolgozatot. Azért egy jó nagy adag megkönnyebbülést éreztem, mikor már a kész szakdolgozat volt a kezemben. Hazahoztam, hogy majd azért átfutom, hátha van bent hiba. Találtam is bent jópárat. Ezeket csütörtökön kijavítottam, átolvastattam mással is, hogy 100 %-ban jó legyen. Pénteken az egyik ismerősömhöz mentem el, hogy nyomtassa ki újra a javított oldalakat, aztán azokkal bementem a suliba, hogy kilyukasszák a spirálozáshoz. Otthon átfűztem, és akkor vettem észre, hogy az újranyomtatott oldalakon átszámozta az ábráimat. Igazából nem volt feltűnő a dolog, de mivel az ábrajegyzékben más volt, ezért nem hagyhattam úgy. Azon a hétvégén, tehát 13-14-én, kínlódtam meg egy sort a 2010-es word oldalszámozásával, meg egyéb finomságokkal, aztán végül sikerült mindent megoldani és kiírni cd-re is a szakdolgozatomat, meg elkészíteni a borítóját. 15-én délelőtt bementem a nyomdába, hogy a hibás ábraszámozott oldalakat újra kinyomtattassam. Mivel az a nap volt a leadási határidő, kb. másfél órát kellett várnom azért, hogy 4 oldalt kinyomtassanak nekem. Nyomtatáskor meg jött az újabb sokk: hiába van jól számozva az ábra, amint rákattintottak a nyomtatásra, a word valamiért átszámozta. Hosszas kínlódás, és vagy 20 oldal kinyomtatása után végül sikerült megoldani a gondot. Bele sem akartam gondolni, hogy mennyibe fog ez kerülni nekem, ha egy színes oldal 120 Ft. De nagyon rendesek voltak, mert azt mondták, a word miatt volt az egész, nem én tehetek róla, szóval csak a jó oldalakat kellett kifizetnem. Végül a lefűzött, hibás oldalakat kicseréltem a helyesre, és leadtam a tanszéken a szakdolgozatot. Nagyon remélem, hogy ennyi dráma, meg balszerencse után már semmilyen hiba nem maradt bent.
Az utolsó két hét nagyon durva volt, mindenki zh-kat iratott, meg egy rakat beadandót kellett megírnom. Pótolnom kellett az elmaradt előadásomat is, meg szerveznünk kellett egy café dilemma nevű eseményt is, ami a fogyatékoson helyzetéről szólt. Tulajdonképpen egy beszélgetés volt az egész. A vendégeket öt asztalhoz ültettük le a kávézóban, és öt témáról témavezetők segítségével 10-10 percig kellett beszélgetni, illetve vitázni. A témavezetők, illetve a 2 hostess kivételével mi is részt vettünk a beszélgetésben, és nagyon jól sikerült a dolog. Ráadásul találkoztam egy rég látott ismerőssel is, és tök jól elbeszélgettünk.
Gyakorlatilag a múlt hét volt az utolsó hetem, bár 4-én lesz még egy tömbösített órám. Ha minden igaz, egy vizsgám lesz csak, 7-én, azon kívül mindenem megvan. Már nekiálltam készülni a záróvizsgára is, 15-én írásbelizek, 28-án meg szóbeli. Durva belegondolni, hogy milyen gyorsan elrepült ez a pár év.
A jövő héten diáknapok lesznek az egyetemen, úgy beszéltük meg a csoporttársaimmal, hogy 1-2 napra be kellene menni. Még meglátjuk.
Úgy tervezem, hogy holnap veszem meg az anyáknapi ajándékot, pénteken meg ballagásra vagyok hivatalos.

Minden úgy alakult ma, ahogy terveztem, szóval volt időm gépelni. Hamarosan elérünk ahhoz a ponthoz, amikor elfogynak az előre papírra vettett részek, de már firkálgattam a folytatást illetően is. De mindegy is. Itt az új rész. Szeretném előre felhívni a figyelmet, hogy a vége enyhe +18-as tartalommal bír. Jó olvasást hozzá, és várom a véleményeiteket :)

"Én csak írom, de te magad vagy a dallam."
  Negyvennyolcadik rész

Egy kis válogatás azokból a dalokból, amiket mostanában gyakran hallgatok, amik inspirálnak. Elég vegyes a felhozatal :)

Jamie itt annyira Jace-es szerintem ♥

Úgy gondoltam, most már ideje lenne valamivel előrukkolnom, úgyhogy hoztam egy részt. Igyekeztem a korábbiakhoz képest változtatni rajt - kevesebb párbeszéd, hosszabb rész. Jó olvasást hozzá, és várom a véleményeiteket :)

"Én csak írom, de te magad vagy a dallam."
  Negyvenhetedik rész