48.rész – A tíz perces határidő okozta feszültség

Az erkélyemről figyeltem a várost és közben dohányoztam. Már vagy egy órája volt, hogy Tom azt mondta, egy perc alatt elintézi Billt és jön vissza. Egy ideig a szobájában vártam, aztán felöltöztem, megfogtam a cuccaim és átmentem a saját szobámba. Kopogás törte meg a csendet, majd pár pillanat múlva a gitáros lépett mellém.
- Azt mondtad, a szobámban megvársz.
- Vártam egy ideig, aztán átjöttem. Gondoltam, ha nagyon akarsz, úgyis megtalálsz.
- Bocs, hogy ilyen sokáig tartott.
- Semmi gond – bújtam hozzá és adtam a nyakára egy csókot. Felsóhajtott, hosszú ujjait végigfuttatta a gerincem mentén, mire kirázott a hideg.  – Tudod, arra gondoltam, folytathatnánk, amit félbehagytunk… - simítottam végig a mellkasán és a hasán, aztán csábító tekintettel néztem rá és lassan megnyaltam a felső ajkam.
- Ah, ne csináld ezt velem – sóhajtotta. – Jó lenne, de most be akarlak mutatni valakinek.
- Az még várhat egy kicsit, nem? Én viszont nagyon türelmetlen tudok lenni – mosolyogtam, miközben végigcirógattam körmeimmel a karját.
- A francba – mormogta, majd kezeit a fenekemre csúsztak, közelebb húzott magához. Ajkai csókokkal hintették tele a nyakam, finoman megharapta a fülcimpám, majd suttogni kezdett. – Ezzel csak az a gond, hogy Bill ismer és tudja, hogy most legszívesebben szeretkeznék veled.  Én meg őt ismerem, szóval tudom, hogy ha nem megyünk át hozzá, tíz perc múlva az ajtón dörömbölne. Nem akarom, hogy megint megzavarjanak minket.
- Akkor van tíz percünk – vigyorogtam és a nyelvemmel végigsimítottam az ajkát , mire ő hosszan csókolni kezdett. Épp csak átkaroltam a nyakát, mikor kopogtak.
- Tévedtem – sóhajtott fel. – Nem várta meg a tíz percet. Jobb, ha megyünk.
Ajtót nyitottunk, Bill ránk vigyorgott.
- Csak biztosra akartam venni, hogy átjöttök.
- Aha, pont most akartunk indulni.
- Képzelem – nevetett fel, amivel az én arcomra is mosolyt csalt. Átmentünk a fiatalabb Kaulitz szobájába, és meglepődve vettem észre, hogy a kanapén egy számomra ismeretlen szőke srác ült az énekes laptopjával az ölében. Felpillantott, végignézett rajtam, aztán pimaszul az afrofonatosra vigyorgott.
- Nem csodálom, hogy Billnek utánad kellett mennie – nevetett.  A gitáros is felnevetett, és közben helyet foglalt az ágyon.
- Bemutatom neked Andreast – lépett mellém Bill, és a szőke felé biccentett. – Ő a legjobb barátunk. Csak én tudtam róla, hogy ma jön, úgyhogy én hoztam el a reptérről. Ezért nem mentem veletek vásárolni.
- Én meg már azt hittem, beteg vagy – nevettem rá. – Szia, Sandra Braun vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek – fordultam Andy felé és kezet nyújtottam.
- Andreas Kerner. Én is nagyon örülök – fogadta el mosolyogva a gesztust. – Tom már nagyon sokat mesélt rólad.
- Ugyan már, csak pár mondat volt az egész – szólt közbe a gitáros emelt hangon.
- Ja, sok-sok pár mondat. Órákig hallgattam a szerelmes ömlengésed – nézett Kaulitzra.
- És akkor mi van? A barátom van, szóval ezt is kötelességed elviselni – vigyorgott.
- Na persze. Arra ott az öcséd – vigyorgott Andreas is.
- Hé, hé, álljunk csak meg egy percre! Ki mondta, hogy én nem hallgattam? – Ült le az énekes a kanapéra.
- A végén még kiderül, hogy nektek olyan ku.rva sza.r, ha én Sandráról mesélek.
Csendben hallgattam a fiúk eszmecseréjét, és közben le akartam ülni Tom mellé, de a megfogta a kezem, gyengéden rám mosolygott és az ölébe húzott.
- Hát… hidd el, kellemesebb élmény őt nézni, mint hallgatni, hogy róla mesélsz.

Már órák óta Bill szobájában voltunk mind – az ikrek, én Andreas, Gustav, Georg és a barátnője, Lina – és csak beszélgettünk, hülyéskedtünk. A hangulat vidám és oldott volt.  Andreasszal percek alatt összebarátkoztam és úgy tűnt, Linával is jó úton haladok, bár ő sokkal zárkózottabbnak bizonyult. Még mindig Tom ölében ültem, hallottam egyenletes lélegzetvételét, belélegeztem az illatát, ami valósággal elkábított. Hirtelen megérzetem a kezét magamon, a fenekem kezdte simogatni. A testemet egy pillanat alatt elöntötte a forróság, éreztem, hogy ismét feszült leszek.  A vágy újult erővel tört rám, még mindig veszettül kívántam őt. A fenébe Tom, társaságban vagyunk. Ne csináld ezt, különben rád vetem magam. Tudtam, hogy csinálnom kell valamit, ami eltereli a figyelmem egy kicsit.
- Rágyújtok – pattantam fel és kisiettem az erkélyre. Enyhén remegő kézzel gyújtottam meg a cigarettát, majd lehunyt szemmel mélyen beleszívtam. Hagytam, hogy átjárja a tüdőmet a füst, aztán kifújta, hogy újra megismételjem a mozdulatsort. Hallottam, hogy csukódik az erkélyajtó, majd a gitáros lépett mellém. Ő is rágyújtott, aztán a korlátra támaszkodott és a várost nézte, amely az éjszaka sötétjében gyönyörűen ki volt világítva.
- Csodálatos a kilátás, nem? – Pillantott rám.
- Igen,az.
Egy ideig egyikünk sem szólalt meg, végül Tom törte meg a csöndet.
- Mi a baj? Miért jöttél ki olyan hirtelen?
- Semmi.
- Látom rajtad, hogy van valami. Csak mondd el, oké? – Érdeklődve nézett rám, finoman megfogta a korlátot szorító kezem, hüvelyujja a kézfejem kezdte cirógatni.
- Nem bírtam tovább nyugodtan az öledben ülni, mert… - kezdtem, de inkább elhallgattam.
- Mert? – Húzta fel a szemöldökét kérdőn. – Mert mi?
- Mert nem bírsz magaddal meg a kezeddel és totál felizgatsz. Én csak… kijöttem lenyugodni, még mielőtt a többiek előtt letepertelek volna, oké? Mert sza.r volt, hogy csak a te illatodat éreztem, hallottam, ahogy veszed a levegőt, éreztem, ahogy csókolgatsz, és még simogatni is kezdtél, mikor tele van az a kiba.szott szoba.
A gitáros nem szólt semmit, csak nézett engem.
- Ne haragudj. Nem akartam bunkó lenni, csak feszült vagyok – nyomtam el a cigim, aztán Tom is az övét.
- Ne kérj bocsánatot. Teljesen megértem, mert én is feszült vagyok kicsit – mögém lépett és átkarolt. – Lazulj el – suttogta. Teljesen hozzá simultam, lehunytam a szemem. Éreztem az ajkait, melyek a nyakam kényeztették, hosszú ujjait, amik a hasam cirógatták a pólóm alatt. Kigombolta a nadrágom, a keze a bugyimba siklott. Önkéntelenül felnyögtem, ugyanakkor az eszem azt diktálta, még most állítsam le.
- Tom, bárki kijöhet és…
- Csssh! – Vágott közbe. – Engedd el magad! – Susogta a fülembe és lágyan megharapta a fülcimpám. Mellkasának dőlve sóhajtoztam és élveztem, amit csinál. Mikor megtalálta a legérzékenyebb pontom ismét felnyögtem és megremegtem kissé. Az idő- és térérzékemmel együtt az önkontrollomat is elvesztettem és szemérmetlenül nyögtem, sóhajtoztam, miközben ő egyre intenzívebben simogatott. Már az sem érdekelt, ha valaki meglát vagy meghall. A testemen remegés futott végig, ahogy elért az orgazmus. Tom szorosan tartott a karjaiban, az arcom, nyakam, vállam csókolgatta gyengéden.