47. rész – „Ezt elfelejtettem”

Ismét egy szörnyű rémálomból riadtam fel. A felkelő nap sugarai bekúsztak az ablakon, elűzve az éjszakát. Tom hason feküdt mellettem, még a hajnali derengő fényben is láttam, milyen édesen alszik. A szája résnyire nyitva volt, halkan szuszogva szorongatta a párnája szélét, a takaró a derekáig lecsúszott. Annyira békés volt. Hiába éreztem magam zaklatottnak, hiába volt az a szorító érzés a mellkasomban, amiről tudtam, hogy ő egyetlen ölelésével képes lenne eltüntetni, nem volt szívem felkelteni őt. Letöröltem verejtékben úszó homlokom, adtam egy puszit az arcára és óvatosan kimásztam az ágyból. Elszívtam az erkélyen egy cigarettát, aztán rendeltem egy kávét és halkan leültem a tv elé elfogyasztani a fekete nedűt, amit a szobapincér hozott fel, miközben az e-mailjeimet olvasgattam. Elrendeztem a hivatalos dolgaimat (új blogbejegyzést írtam, válaszoltam néhány üzenetre és kommentre), aztán írtam Nikkinek egy mailt, hogy szükségem lenne a segítségére a turnézáró koncerten, ezért Európába kellene repülnie. Átnéztem néhány újság honlapját is, hátha találok valamilyen cikket magamról, de a legtöbb írásban még mindig azt találgatták, mi van Bill és köztem. Ásítva kapcsoltam ki a laptopom, és úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt, hátha az majd ellazít. Nagyjából fél órát áztattam magam az eper illatú habfürdős vízben, majd kimásztam az kádból és magamra csavartam egy törölközőt. A tükörhöz lépve egy csíkban letöröltem a tenyeremmel a párát és grimaszolva állapítottam meg, hogy a szemem alatti sötét karikák egyre rosszabbak. Az utóbbi időben szinte minden éjjel rémálmok gyötörnek, és így az alvás sem pihentető. Mikor kiléptem a fürdőszobából, Tom már a reggeli híreket nézte. Rám pillantott és féloldalas mosoly jelent meg az arcán. A mosolya mindig eszméletlen hatással volt rám, de azt hiszem, ezzel ő is tökéletesen tisztában volt .
- Szia – köszöntem neki elmosolyodva, miközben leültem az ágy szélére, és kibontottam a fürdéshez felkontyolt hajam.
- Szia! Korán felkeltél – közölte a tényt kissé rekedt hangon. – Mikor felébredtem és leesett, hogy egyedül vagyok az ágyban, egy pillanatra még az is eszembe jutott, hogy leléptél. De aztán rájöttem, hogy nem hagynád csak úgy ott a világ legtökéletesebb pasiját – kuncogott.
- Most magadról beszélsz? – Kérdeztem vigyorogva, mire bólogatni kezdett. – Hát, mikor megláttam a szobapincért, aki felhozta a kávém, komolyan elgondolkodtam a dolgon – nevettem fel.
- Ó igen? – Nevetett fel halkan, átkarolta a derekam és maga mellé húzott. – Te aljas kis perszóna – suttogta, és apró puszit adott a számra. Az arcom cirógatta, miközben komoly tekintettel nézett. – Minden rendben? Fáradtnak tűnsz – állapította meg halkan és végigsimított a szemem alatti sötét folton.
- Megint rémálmom volt – húztam el a szám. – És mivel korán felriadtam, nem pihentem ki magam rendesen. De legalább elrendeztem pár dolgot.
- Akkor ma már szabad vagy?
- 10-kor lesz egy telefonos interjúm, de azon kívül semmi.
- Van kedved körbenézni a városban? Szívesen leszek az idegenvezetőd.
- Aha, jó ötlet. És elmehetnénk vásárolni is, Billel együtt.
- Oké – bólintott beleegyezően. Elmosolyodta, kimásztam az ágyból és elővettem a bőröndömből a ruhákat, amiket aznap viselni akartam. Tomra néztem, aki szinte mozdulatlanul feküdt az ágyon és leplezetlenül engem bámult. A szeme csillogott a vágytól, alsó ajkát beharapta.
- Öhm… akkor én… most megyek. Hagylak felöltözni – nyögte. Felpattant és az ajtóhoz sietett. Nem nézett rám, csak szótlanul kisétált a szobából. Alig, hogy távozott, az ajtó újra nyílt. Ő volt az, zavartan néztem rá.
- Itt hagytál valamit? – Kérdeztem. Nem válaszolt, csak elém lépett, karjait a derekamra fonva magához húzott és ajkait az enyémekre tapasztotta. Szenvedélyes csók volt, lángokba borító, minden érzéket felperzselő. 
- Ezt elfelejtettem – mosolygott rám, miután kicsit hátrébb húzódott, aztán ismét magamra hagyott.

Testőrök kíséretében sétálgattunk a városban, csak Tom és én. Mikor megkérdeztük a többieket, hogy nincs-e kedvük velünk tartani, Gustav azt felelte, hogy inkább olvas, Georg pedig azt, hogy nem jön, mert a barátnője hamarosan megérkezik. Billre néztem, és teljesen biztos voltam bent, hogy ő igent mond, mert egyetlen alkalmat sem hagyna ki, mikor vásárolhat. De tévedtem. Azt mondta, hogy inkább megnéz egy filmet. Furcsa volt az egész, ezért Tom rá is kérdezett, hogy mióta választ egy filmet a vásárlás helyett, mire az énekes ködösíteni kezdett, értelmetlenül magyarázott valamit, aztán kinyögte, hogy legyünk inkább kettesben Tommal. Egyértelmű volt, hogy van valami a háttérben, amit nem mond el, de inkább hagytuk.
Az is elég zavarónak bizonyult, hogy bár egy pár vagyunk, a nyílt utcán még csak meg sem foghatjuk egymás kezét. Induláskor Tom a kezem után nyúlt ugyan, hogy ezzel fejezze ki, mi összetartozunk, de emlékeztetnem kellett, hogy ezt nem teheti. Láttam, hogy egy kissé feszült volt, azt hiszem, neki is komoly erőfeszítésbe került elfojtani a felém irányuló önkéntelen mozdulatait. De ettől eltekintve jól szórakoztunk. Bécs igazán gyönyörű város és a gitáros jó idegenvezetőhöz híven mindenhez fűzött pár mondatot. Bár ezek inkább hozzám kapcsolódtak, mint az adott nevezetességhez. Ilyen volt például, mikor azt mondta, hogy szívesen felülne velem a Práterben az óriáskerékre, hogy onnan csodálhassuk a kilátást és közben milliószor megcsókolna, vagy hogy legszívesebben rólam enné a Mozart golyókat. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk és egy kis ideig hétköznapi fiataloknak éreztük magunkat.
Amint visszaértünk a hotelbe és beszálltunk az éppen üres liftbe, Tom magához húzott és szenvedélyesen birtokba vette az ajkaim. Hosszúnak tűnő percegik csak csókolt, majd a homlokát az enyémhez döntötte és úgy suttogta, hogy „Ez már annyira hiányzott.” Felértünk az emeletünkre, és amint csukódott utánunk a szobaajtó, a gitáros ismét magához húzott. Csókja türelmetlen volt, de ugyanakkor perzselő. Kapkodva tolta le a vállaimról a bőrdzsekit, amit aztán az én pulcsim, majd az övé követett. Felnyögtem, amikor megéreztem ajkait a nyakamon. Finoman harapdálta, szívogatta a bőröm, majd a trikómtól is megszabadítva áttért a dekoltázsomra. Türelmetlenül húztam le a pólóját, csókokkal borítottam a mellkasát, majd szánk újabb harcba kezdett. Hátrafelé botorkáltunk, végül az ágyon landoltunk. Kigombolta a nadrágom, keze a farmerem alá siklott. Megremegtem, belenyögtem a csókba. Ekkor hirtelen kopogtak. Figyelmen kívül hagytuk a dolgot, de az illető újra kopogott, immár erősebben.
- Tom, én vagyok az. Kinyitnád? – Hallottuk Bill hangját az ajtó túloldaláról.
- Most nem érek rá, menj el, öcsi – szólt ki az afrofonatos, majd megharapta a vállam.
- Fontos lenne. Kérlek.
- A francba! – Nyögte és nyakamhoz hajolt.
- Jobb lesz, ha kinyitod – súgtam és finoman megharaptam a fülcimpáját. Feltápászkodott az ágyról és az ajtóhoz sietett. Nagy lendülettel kinyitotta, hátrébb tolta Billt, majd ő is kilépett a folyósóra és behúzta maga mögött az ajtót.
- Most komolyan Bill, miért kellett kirángatni? Ajánlom, hogy jó indokod legyen, különben kiheréllek.
- Van számodra egy meglepetésem.
- Oké, majd később meglepődök. De figyelj, most baromira nem alkalmas. Itt van Sandra, és elhiheted, hogy nem sakkozni készültünk.
- Jó, értem én – vigyorodott el pimaszul. – De hidd el, hogy a szex nem olyan fontos, mint ez.
- Szerinted.
- Akkor legalább nézd meg, és ha nem tetszik a meglepetés, visszajössz. Szerintem Sandra nem fog elfutni.
- Na jó – sóhajtotta. – Felveszem a pólóm, várj meg!