"A szemlélődésnek számos aspektusa van: amikor másokat figyelsz, te magad kissé magasabb rendű, távoli kívülálló vagy. Ha felülről nézed a dolgokat, rájössz, hogy aki veled üvöltözik, valójában az apjára vagy az anyjára haragszik, te csak véletlenül kerültél az útjába."

Sziasztok!
Újra jelentkezem. Próbálok mostantól majd rendszeresebben írni, ahogy az időm engedi.
A hetemet egy szóban össze lehetne foglalni: sza.r :S Valahogy semmi sem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Elmaradt még pár órám, várhattam a buszra egy-egy órát. Kiakadtam, mert csak hármas lett a szociálpszichológiám, pedig sokat tanultam rá. Másnak meg összesúgták és ötöst kapott. Pedig tudom, hogy hármasnál jobban sikerült. Tanulság: ezt se olvassa el a tanár, csak ránéz, vagy max beleolvas. Tanulság 2: ne tanulj, inkább puskázz vagy kérdezz mást! Úgy tuti jobban sikerül. Inkább hagyon is ezt a témát, mert megint csak felhúzom magam.
Arra is rájöttem ismételten, hogy az emberek milyen hihetetlenül buták tudnak lenni. Van egy csaj a szakomon, aki blogot ír, és mindig kirakja a linket a facebook profiljára. Egy másik csaj meg meglátta és média-infón ezt olvasgatta hangosan, tök gúnyos hangnemben, a többiek meg csatlakoztak hozzá, és az író még csak ott sem volt és nem tudta megvédeni magát. Milyen egy genyó dolog ez. Jó, a lány tényleg nem egy nagy blogger. Ez főként a fogalmazásán látszik. De akkor is. Senki sem tökéletes. És mi az, hogy úgy alázunk meg valakit, hogy meg se tudja védeni magát? Istenem... És még ők mondják magukat felnőttnek. Ennyi idősen már több eszünk lehetne. És ráadásul a fő gúnyolódó a rangidős a csoportban. Csak gratulálni tudok neki. A mellett ülő srác, meg én csak értetlenül néztük a dolgokat. Aztán a srác megszólalt, hogy nem kéne olyan piszkálni, aki itt sincs, meg hogy kíváncsi lenne, ők milyen blogot írnának. Na arra én is. Hihetetlen, hogy hová jutnak az emberek. Ha az ő blogjukon nevetgélnének meg gúnyolódnának, akkor már nem lenne ekkora a szájuk.
Ezzel kapcsolatban az is eszembe jutott, hogy én hogyan reagáltam volna hasonló esetben. Mármint ha az én blogomat találták volna meg és azon röhögnének. Kellemetlen lehet, az biztos. Nem egy ismerősöm járt már úgy, hogy a családja vagy a sulitársaim megtalálták a blogját, úgyhogy költözhetett máshová. Hát ja. Én se azért írom a blogom, hogy a suliban ezt olvasgassák. Nagyon remélem, hogy még csak véletlenül sem fogják megtalálni.
A minap tudatosult bennem, hogy mostanában gyakran úgy érzem, mintha nem is vennék részt az életben, hanem csak egy külső szemlélő lennék. De arra is rájöttem, hogy ez nem feltétlenül rossz. A külső szemlélő sokszor olyan dolgokat is észrevesz, amiket mások nem, nem igaz? Talán ez az egész abból fakad, hogy egy ideje túl sokat gondolkozok mindenféle dolgon, és ezért nem igazán tudok belemélyedni az életbe. Talán. Nem tudom. Mindegy.
Remélem, a ti napotok legalább jó volt, mert én inkább nem nyilatkoznék az enyémről.

Majdnem elfelejtettem: a chatet támadják a spamek. Angolul írnak kedves üzeneteket vagy hírdetéseket. Próbálom törölgetni őket, de kezd elegem lenni belőle. Már rájuk sem kattintok, mert ki tudja, melyik vírusos...

Hoztam nektek új részt is, és felmerült bennem, hogy érdekelni fog-e egyáltalán valakit/valakiket? Mert ha nem, csak szóljatok, én nem töröm magam ezzel. A részeket nem most írom, mert ezek már régen megírodtak és egy füzetben vannak. Csak be kell gépelni. De ha senkit sem köt le, akkor nem töltöm ezzel az időm. Úgyhogy valami visszajelzés féle tényleg jó lenne. Köszi.

"Én csak írom, de te magad vagy a dallam."
  Harmincharmadik rész
 

Day 9: Kedvenc J-Rock fellépésed.
the GazettE - DIM SCENE Tour 2009

Zeneajánló:
C.N. Blue - Still in love