33.rész – „Mesélj!”

A fiúk a backstage-ben ültek és lazítottak, miközben én még elpróbáltam néhányszor a  már meglévő koreográfiát. Georg zenét hallgatott és közben újságot olvasott, Gustav filmet nézett a laptopján, az ikrek pedig beszélgettek. Tom rendkívül lelkes és jókedvű volt, ami az öccsének is hamar feltűnt, és ezt megjegyezte neki is.
- Nagyon fel vagy pörögve.
- Aha – vigyorgott rá.
- És nagyon vigyorogsz.
- Aha – a gitáros mosolya még szélesebb lett.
- Mást is tudsz mondani az ahán kívül?
- Aha – nevetett.
- Történt valami?
- Aha.
- És még nem mondtad el.
- Aha.
- Ne kelljen már mindent kihúzni belőled, az isten ba.sszon meg!
- Kimorogtad magad?
- Igen. Úgyhogy most mesélj!
- Összejöttünk – jelentette ki hatalmas mosollyal az arcán.
- Te meg… Sandra? – Kérdezte tágra nyílt szemekkel az énekes.
- Igen – nevetett. – Miért, ki mással jöhetnék még össze? Georggal?
- Ahj, Tom. Ne marháskodj már! Inkább mondd a részleteket! – Mondta sürgetően, miközben a szemei  izgatottan csillogtak.
- Okéééé. Szóval azt tudod, hogy itt aludt a kanapén. Mikor felébredt, észrevette, hogy őt figyelem…

***

- … aztán megcsókolt – meséltem a telefonba, mosollyal az arcomon.
- Na és… hogy csókol? – Kérdezte Nikki a vonal túlsó végéről.
- Eszméletlenül. Annyira… áh, el se tudom mondani neked.
- Örülök nektek.
- Én is – nevettem.
- Ja igen, Travis üzeni, hogy küldj nekünk képeket.
- Rendben, meglesz.
- Most mennem kell, Sandra. Becsengettek. De később még felhívunk a többiekkel.
- Jó, nyugodtan.
- Hiányzol nekünk, te lökött – nevetett a telefonba.
- Ti is nekem – sóhajtottam. – Szia!
- Szia! – Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Kinyomtam a mobilom, zsebre tettem, és visszamentem, hogy folytassam a próbát.

***

- … aztán megcsókoltam – fejezte be a mondandóját Tom.
- És? – Kérdezte az öccse sürgetően.
- És? Mit és? Itt a vége, fuss el véle. Most együtt vagyunk.
- Örülök. Boldognak tűnsz.
- Aha – nevetett. – Az vagyok, hidd el. Ha csak a tizedét éreznéd annak, amit én érzek…
- Érzem – mosolyodott el Bill.
- Ja, tényleg – kacagott fel a gitáros.
- Most még idiótább vagy, mint eddig – nevetett vele az öccse.
- Talán. De megéri – rántotta meg a vállát. – Megyek és megnézem Sandrát.
- Menj csak!
A gitáros felpattant és az ajtó felé igyekezett, az ikre pedig csak mosolygott rajt. Bill őszintén örült testvére boldogságának, hiszen Tom az utóbbi napokban nem volt a legjobb társaság. Letört volt és szótlan. Most azonban mindenen csak vigyorgott. Az énekes felsóhajtott és eldőlt a kanapén. Bárcsak ő is szerelmes lenne végre…