36.rész – Az érzések hatása

Kedvtelenül sétáltam ki a hotelből a hátsó kijáraton, hogy aztán felszálljak a turnébuszra. Tommal azóta nem találkoztam, hogy kisétált a szobámból. Nem értettem őt. Haragszik rám valamiért? Vagy csak nem hallotta, hogy szólok neki? Az utóbbit szinte kizártnak tartottam, így arra következtettem, hogy haragszik. De akkor miért nem beszéljük meg?
Bill is csatlakozott hozzám és édesen csacsogott nekem valamiről, amiből én egy szót sem fogtam fel. Feltűnt neki, hogy nem figyelek, és rá is kérdezett, hogy baj van-e, de miután közöltem vele, hogy semmi komoly, nem nyaggatott tovább. Hálás voltam neki ezért.
A buszon leültem a világos garnitúrára és elővettem a laptopom. Írtam egy mailt anyunak, megnéztem azt a néhány képet, amit Trav nemrég küldött, majd a blogomnál olvasgattam a rajongóim kommentjeit. Hirtelen meghallottam Tom hangját, amitől azonnal gyorsabb ütemre váltott a szívem. Nevetgélve beszélt valakivel mobilon, miközben felszállt a buszra. Ledobta a táskáját, leült a tv elé, kényelmesen elterpeszkedve, és folytatta a társalgást. Egy sötét farmert viselt fekete pólóval és kék-fekete kockás inggel. Homlokára fekete kendőt kötött, fejére fekete kötöttsapkát húzott. Beszélgetőpartnere valami vicceset mondhatott neki, mert ajkai széles vigyorra húzódtak és kacagva helyeselni kezdett.  Még szívdöglesztőbb volt, mint eddig . Váltott még pár szót, aztán letette a telefont.
- Bill! – Szólította meg újságot lapozgató öccsét. – Rágyújtok. Te nem jössz?
- De, megyek  - pattant fel és a gitáros után indult, aki már kifelé tartott a buszból. – És te Sandra?
- Én is megyek.
Elővettem a cigim és leszálltam a buszról. Az ikrek már dohányoztak és közben vidáman beszélgettek. Tom lazán a busznak vetett háttal állt. Egy pillanatra rám nézett, aztán visszafordult az énekeshez. Megálltam mellettük és csak szótlanul, gondolataimba merülve bagóztam.
- Ugye Sandra? – Nézett rám hirtelen Bill.
- Miről volt szó? Sajnálom, de nem figyeltem.
- Csak azt mondtam Tomnak, hogy Berlinben a duettet is el akarjuk énekelni.
- Ühüm, igen.
- Hallottam, hogy a múltkor James valami táncosokat emlegetett Davidnek.
- Igen. Berlinben táncolni is akarok, úgyhogy szükségem van néhány táncosra.
- Nem tudtam, hogy táncolsz.
- Már nem. De hat évig versenyszerűen hip-hopot táncoltam, előtte pedig négy évig balettoztam.
- Tényleg? – Kérdezte Tom meglepődve. Bólintottam. Bill elnyomta a félig elszívott cigijét.
- Iszom egy Red Bullt – mondta és eltűnt a turnébuszban. A gitárosra pillantottam, aki az arcom fürkészte. Szívtam még egy slukkot, aztán elnyomtam a csikket. A földet kezdtem bámulni, egy követ rugdostam.
- Haragszol rám valamiért? – Kérdeztem csendesen és felnéztem rá.
- Nem haragszom, csak… Áhh, ezt túl nyálasan hangzana – fordította el a fejét.
- Hé – végigsimítottam a karján, megfogtam a kezét. – Csak mondd el!
Először az összekulcsolt kezünkre nézett, aztán rám.
- Én csak… - mély levegőt vett és belekezdett. – Minden szabad percem veled akarom tölteni, de reggel úgy tűnt, hogy te nem így vagy ezzel.
- Sajnálom, ha félreérthető voltam. De tényleg azt hiszed, hogy én nem akarok állandóan veled lenni? Semmi másra nem vágyom.
- Fa.szomba az érzésekkel. Állandóan beégek előtted – sóhajtott lemondóan és elpöckölte a cigicsikkjét.
- Dehogyis – apró mosoly játszott az ajkaimon. Hozzá bújtam, arcomat a nyakába fúrtam és mélyen belélegeztem őrjítő illatát. Magához ölelt, keze a gerincem mentén kalandozott. Adtam egy apró puszit a nyakára, mire jólesően felsóhajtott.
- Hülyén viselkedtem – súgta.
- Hallgass! – Suttogtam, miközben karjaim a nyaka köré fontam. Megpusziltam az állát, majd a száját, amiből végül hosszú csókot formáztunk.