A végzet ereklyéi - Csontváros

Szerző: Cassandra Clare
Eredeti cím:  The Mortal Instruments – City of Bones
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 468 oldal

Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…

Hogy akadtam rá?
Az első találkozásom a könyvvel 2010 közepén volt, egy könyvesboltban nézegetve akadtam rá, amikor új olvasnivalót kerestem. Tudom, hogy sokáig gondolkodtam, vigyem-e vagy hagyjam ott, de végül maradt a boltban – bár arra már nem emlékszem, hogy miért. Kb. egy évvel később ismét belebotlottam, és akkor már haza is hoztam.

Véleményem:
Emlékszem, hogy nem fűztem nagy reményeket hozzá, egyszerolvasós könyvnek gondoltam, ami később vagy a polcon fog porosodni, mert hozzá nem nyúlok, vagy tovább adom valakinek. Hogy én mekkorát tévedtem! IMÁDTAM és még most is imádom :)
Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, hogy főleg YA fantasy könyveket olvasok, de ez a sorozat az abszolút kedvencem. Minden benne van, amire vágyom: akció, szerelem, humor, varázslatos világ és teremtmények.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy a könyv tömény romantika, meg nyáladzás, el kell mondanom, hogy nem. A szerelmi szál nagyon halovány az első kötetben, tulajdonképp csak egy plusznak tűnik a főszál mellett. A könyv E/3-ban íródott, így nem kell állandóan azt olvasni, hogy egyik szereplő mennyire odavan a másikért, mennyire szép a szeme, szája, stb.

A történet a Pandemonium nevű klubban kezdődik, ahol Clary kiszúrja a helyes kékhajú srácot, akit már a sorbanálláskor is bámult. Azon gondolkodik, hogy odamegy hozzá, bemutatkozik, ismerkedik, de a srác közben egy hosszú fekete hajú lánnyal távozik a raktárba, közvetlenül utánuk pedig két másik fiú lép be a helyiségbe, késsel. Clary ekkor szól a legjobb barátjának, Simonnak, aki bár semmit nem látott az egészből, elmegy a kidobóért. A tömeg azonban ellenük dolgozik, Simon alig halad, így a lány kezébe veszi a dolgot, és ő is a raktárba megy, hogy megbizonyosodjon a dolgokról. Először senkit sem lát, majd észreveszi a három tinit, akik épp megölik a kékhajú srácot. Clary erre persze megijed és hívná a rendőröket, csakhogy semmi nyom nem utal a gyilkosságra, ugyanis a holttest eltűnt. Démonokról, vámpírokról, meg árnyvadászokról beszélnek, mire a lány őrültnek titulálja őket. Aztán megérkezik Simon és a kidobó, akik persze senkit nem látnak a raktárban. Ezek voltak az első „lépések” ahhoz, hogy Clary egy új, eddig ismeretlen világba csöppenjen.

Az egész könyv hihetetlen és fantasztikus, a cselekmény kellőképp izgalmas, a humor pedig emlékezetes. Az események pörögnek, Clary szép lassan fényt derít minden titokra. Az akció van a középpontban, így a fiúk is bátran olvashatják. A Cassandra Clare által megalkotott világban a legkülönfélébb lényekkel találkozhatunk. Vannak angyalok, démonok, tündérek, boszorkányok és boszorkánymesterek, vérfarkasok, vámpírok, elhagyatottak, árnyvadászok.

Clary a legjobb női karakter, akivel könyvben találkoztam. Nagyon közel áll a szívemhez, mert eléggé hasonlítunk mi ketten. Imád rajzolni, animéket néz, szórakozni jár a legjobb barátjával, Simonnal, és mindent megtenne a szeretteiért. Nem nyavalyog, nem várja a csodát, hanem tesz is valamit a dolgokért.

Jace egy álompasi. Néha hihetetlenül bunkó módon tud viselkedni, de a történet előrehaladtával egyre többet tudunk meg róla, és kibontakozik a valódi egyénisége is. A humorát pedig egyenesen imádom.

A mellékszereplők is abszolút szerethetőek. Nagy kedvencem még Magnus és Alec, akik az első kötetben még kevés szerepet kaptak, de így is teljesen a szívemhez nőttek.

Összességében csak azt tudom mondani, hogy imádom, voltak kiszámítható és teljesen meglepő fordulatok is. Amikor először olvastam ezt a könyvet, este láttam neki és egészen reggelig olvastam, amíg nem végeztem vele.

Ami tetszett:
Bár a fenti ömlengésemből szerintem mindenki leszűrte a dolgokat, azért összeszedtem pár pontban a legfontosabbakat.

• Lenyűgöző világ
• Clary: aki a kedvenc könyves főhősnőm lett
• Jace: akinek a humorától padlót fogtam
• Magnus és Alec: bár az ő szerepük elég csekély ebben a kötetben, mégis nagy kedvenceim lettek
• Az apró utalások, amik már a könyv közben utalnak a későbbi történésekre
• A szerelmi szál: van, de nem túl hangsúlyos, nem ez áll középpontban, lassan bontakozik ki, szépen fel van építve
• A befejezés: van, akinek egyértelmű, van, akinek kevésbé. Nálam totál K.O. volt. Muszáj volt azonnal a következő kötetért nyúlni.
• Tabutémák: igen, Cassandra Clare több tabutémát is érintett a könyvében. Én pedig imádtam, hogy nem félt ezekről írni.

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 5/5* - A „Muszáj elolvasnod, mielőtt meghalsz” kategória.

Borító: 5/5 – Nekem totál bejön.

Kedvenc szereplő(k): Clary, Jace, Magnus, Alec