49.rész - Melletted

Az elkövetkezendő napok szinte egy pillanat alatt elrepültek.  A programom elég zsúfolt volt: interjúk, néhány fotózás, próbák és koncertek. Estére rendszerint hulla fáradt volt és semmi másra nem vágytam, csak alvásra. Jóval kevesebb időt tudtam Tommal tölteni, mint amennyit szerettem volna, és bár ő nagyon megértő volt, engem frusztrált a dolog. Napról napra gyűlt bennem a feszültség, míg aztán Lisszabonban teljesen ki nem borultam. Már kora délután a csarnokban voltunk és kivételesen úgy döntöttem, hogy nem a tánckoreográfiát próbálom, hanem felhívom anyát, ugyanis már jópár napja nem beszéltem vele. Örült a hívásomnak és egy ideig a beszélgetés a szokásos módon haladt, aztán olyan jött, amire nem számítottam.
- Kicsim, valamit meg kell beszélnünk – váltott hirtelen komoly hangnemre. Éreztem, hogy valami fontos dologról lesz szó.
- Miért vagy ilyen komoly? Valami baj van?
- Nem, nincs semmi baj. Az az igazság, hogy ezt személyesen akartam megbeszélni veled, miután hazajöttél a turnéról, de közbejött pár dolog, és úgy érzem, jobb, ha most beszélünk erről.
- Anya, ne csináld ezt velem. Kezdesz megijeszteni. Miről van szó?
- Kicsim, az az igazság, hogy megismertem valakit. Jake-nek hívják és az új galéria megnyitóján találkoztunk. Tudod, amire még a turné előtt mentem. Azóta még találkoztunk néhányszor, és úgy tűnik, nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Jake üzletember és a jövő hétvégén lesz egy tárgyalása Miamiban. Megkért, hogy menjek el vele.
Az üdítősüveg, amit addig szorongattam, kiesett a kezemből és hangos puffanással földet ért. A srácok, akik eddig videójátékoztak és olvastak, felém kapták a fejüket.
- Anya… most.. most mennem kell – hadartam.
- Sandra, várj! – Hallottam aggódó kiáltását, de mit sem törődve vele bontottam a vonalat. Remegő kézzel felkaptam a cigim az asztalról és sietős léptekkel kifelé indultam. Minden porcikám reszketett, szemembe könnyek gyűltek, éreztem, hamarosan kitör belőlem a sírás. Próbáltam visszatartani és minél előbb kiszabadulni onnan. Az nem lehet, hogy itt, mindenki előtt törjek össze.
- Sandra – szólt utánam Bill. Tudtam, hogy semmit sem értenek és ők is aggódnak, de valahogy egyáltalán nem érdekelt akkor. A csarnok hátsó bejáratát szinte feltéptem. Úgy éreztem, megfulladok, kapkodva szedtem a levegőt. Rá akartam gyújtani, de még a cigarettát is elejtettem. Leguggoltam, hogy felvegyem, de remegő lábaim nem bizonyultak biztos támasznak és a térdemre estem. Utat tört magának az első forró könnycsepp, hogy arcomon végigfolyva a semmibe hullva haljon meg, és szorgalmasan követték őt a társai is.

A fiúk értetlenül meredtek egymásra és amint csukódott utánam az ajtó Tom fel is tette a kérdést, amire mindenki gondolt.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom, de elég komolynak tűnt – rázta a fejét Georg.
- Biztos valami baj van. Menj utána! – Fordult a gitároshoz Gustav.
- Én? De hát ti is tudjátok, hogy én nem vagyok jó a lelkizésben. Az Bill asztala…
- Tom, ha tényleg gáz van, akkor rád van a legnagyobb szüksége – nézett rá az ikre. – Menj már!
Az afrofonatos összeráncolta a homlokát, majd határozottan bólintott egyet, mintha csak magát akarná meggyőzni, és elindult. A hátsó ajtón kilépve teljesen megdöbbent. A lány, aki miatt az utóbbi időben teljesen idiótán viselkedett – legalábbis saját maga szerint – és akinek már csak a látványától is hevesebben kezdett verni a szíve, félig ülő, félig térdelő helyzetben sírt, a cigisdobozt szorongatva.
- Sandra, mi a baj? Kicsim, mi történt? – Kérdezte aggódva, és leguggolt az énekes elé. A lány hozzá bújt, könnyáztatta arccal szorította és felzokogott. Tom szíve összeszorult a keserves sírást hallgatva, úgy érezte, mintha valaki alaposan megszorongatta volna a gyomrát és egy mázsás követ tett volna a mellkasára.  – Csss! Semmi baj, itt vagyok veled. Minden rendben lesz, ígérem – csitította barátnőjét, és a hátát simogatta kitartóan. Mikor már kezdett megnyugodni, gyengéden magához karolva őt betámogatta a csarnokba, és leültetek egy félreeső folyosón. 
- Elmondod mi történt?
- Anyának van valakije – válaszolta halkan a lány. – Még a turné előtt ismerte meg a fickót, találkozgattak és jövő hétvégén Miamiba mennek.
Tom felsóhajtott. Tökéletesen értette a dolgot, hiszen ő is volt ilyen helyzetben.
- Figyelj Kicsim, én is átéltem ezt, de hidd el nekem, nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek elsőre tűnik.
- Nem olyan rossz? Én azt hittem, hogy apán kívül sose lesz más férfi az életében. Ketten is tök jól elvoltunk. Erre kiderül, hogy már 1 hónapja pasija van. Nincs szükségem pótapára.
- Miután anyáék elváltak, és is azt hittem, hogy nem lesz mása. Aztán összejöttek Gordonnal és én nem akartam, hogy új apám legyen. De rájöttem, hogy anyunak nem ez volt a célja. Csak boldog akart lenni, ahogy szerintem a te anyukád is.
- De ez így olyan igazságtalan – bújt hozzá az énekesnő, fejét a mellkasába fúrta.
- Tudom – simított végig a hátán. – De nem azt szeretnéd te is, hogy az édesanyád boldog legyen? – A lány nem válaszolt, csak bólintott egyet. – Akkor adj egy kis időt magadnak. Próbáld meg elfogadni a helyzetet és beszéld meg az anyukáddal. Mondd el neki őszintén az érzéseidet és hidd el, meg fogja érteni – súgta és nyomott egy gyengéd puszit a barátnője fejére, aki ismét bólintott, majd felnézett rá. A szeme kissé ki voltak pirulva, a könnyek még mindig ott csillogtak bennük.
- Köszönöm – suttogta, majd a nyakát átkarolva adott egy apró csókot a gitáros szájára.  Később együtt mentek vissza a srácokhoz és Bill illedelmesen megkérdezte, minden rendben van-e. Sandra csak annyit mondott: „Nincs, de majd rendben lesz.” Halvány mosollyal az arcán helyet foglalt a fiatalabb iker mellett, és együtt nézegettek ruhákat az interneten. Tom a barátnője mellé telepedett le, magához húzta, karját, lábát simogatta, puha, édes puszikkal halmozta el. A lehető legfigyelmesebb és gyengédebb akart lenni vele, hogy így mutassa ki a törődését, és hogy rá tényleg számíthat, bármi történjen. A koncerten mindketten rosszabbul teljesítettek, mint általában. Sandra gondolatban teljesen máshol járt, így a hangja néha elcsúszott, Tom pedig aggódott érte, ezért elrontott néhány akkordot. Este csendesen, elgondolkodva feküdtek egymás mellett. A tévében egy vígjáték ment, de valójában egyikük sem nézte. A gitáros mélyet sóhajtott, kikapcsolta a készüléket és végigsimított a lány hátán.
- Mit csináljak, hogy jobban érezd magad? – Kérdezte suttogva.
- Te már így is sokat tettél értem. Egyedül kell megbirkóznom a helyzettel. Ebben nem tudsz segíteni.
- Nem vagy egyedül. Ugye tudod, hogy rám mindig számíthatsz?
Az énekes aprót bólintott és szorosabban préselődött a fiúhoz, aki erre még jobban magához ölelte, puszit adott a homlokára és dúdolni kezdett egy lágy dallamot. A lány teljesen ellazult az ölelésben, egyre nehezebbnek érezte a szempilláit.
- Sandra? – Kérdezte halkan Tom. A csendet egyenletes szuszogás törte meg, a barátnője elaludt. Félresimított egy kósza tincset és csak figyelte az angyali arcot. – Ha tudnád, mennyire szeretlek – súgta.