40.rész – Hat és fél óra

Egyik cigit szívtam a másik után az erkélyen, hátha sikerül lenyugodnom. Mióta Tom bement a bárba azzal a csajjal, folyamatosan azon jár az agyam, hogy mit csinálhatnak. Chantelle azt mondta, van pár szabad órája.  Ez délután kettő körül volt. Most pedig már este fél kilenc van, és a gitáros még mindig sehol. Már eltelt hat és fél óra, én pedig lassan kezdek becsavarodni. Vagy nikotin-túladagolásban halok meg. Mi a fa.szomat csinálnak ennyi ideig? Hat és fél óra. Már simán dughattak is. Nem, nem arról van szó, hogy nem bízok Tomban. De ő is csak pasiból van. Chantelle meg nem egy szürkekisegér típusú lány. Tisztában van az adottságaival és ki is használja őket. És ahogy Billtől hallottam, bárkit képes behálózni, hogy elérje a céljait. Nem tetszett nekem ez az egész. Puszta véletlen lenne, hogy ugyanabban a városban vagyunk, ugyanabban a hotelben szállt meg, mint mi és még össze is futottunk? Ekkora véletlen nem létezik. Mi van, ha valaki ezt direkt így tervezte? De ki? David? Lehetséges. Szerintem nem örült annak, hogy Tommal együtt vagyunk. Lehet, hogy így próbál bekavarni? Vagy csak simán becsavarodtam és túl sokat látok bele? Kopogtak.
- Gyere! – Kiabáltam ki. Bill lépett be és kijött hozzám az erkélyre.
- Tom?
- Gondolom még mindig Barbie-val – rántottam meg a vállam.
- Éhes vagyok. Nem megyünk le pizzázni?
- Tőlem – elnyomtam a cigim és követtem az énekest. Lementünk az étterembe, ami össze volt kötve a bárral. Persze sikerült egyből kiszúrnom őket az egyik asztalnál. Chantelle rettentő közel volt Tomhoz, bizalmasan a fülébe suttogott valamit, amin a srác csak nevetett. Azonnal elöntött a féltékenység. A gitáros láthatóan remekül megvolt nélkülem is és fogadni mertem volna, hogy még csak eszébe sem jutottam. Nagyszerű. Leültünk az egyik asztalhoz, én a párosnak háttal. Jobb, ha nem látom őket, különben felfordul a gyomrom. Bill megrendelte a pizzánkat és próbált beszélgetést kezdeményezni. Ám én a lehető legkedvesebben a tudtára adtam, hogy feleslegesen erőlködik.
- Aranyos, hogy így próbálkozol, de úgyse tudnék másra figyelni – mosolyodtam el halványan.
- Szerintem feleslegesen aggódsz. Tom komolyan gondolja a kapcsolatotokat és nem kockáztatná meg, hogy elveszítsen.
- Nem tudom, Bill. Nézz csak rájuk! Tök jól szórakoznak. És azért valljuk be, hogy Tom nem az a srác, aki képes lekötni magát.
- Komolyan vesz téged, hidd el.
Megkaptuk a pizzánk és nekiláttunk. Bármennyire is próbálkoztam, egy szeletnél többet nem bírtam megenni – ez valószínűleg a gyomorgörcsömnek volt köszönhető.
- Chantelle elmegy – szólalt meg hirtelen Bill. Megfordultam és valóban. A csaj pont akkor adott puszit a gitáros arcára, aki mosolyogva viszonozta a gesztust. Aztán sarkon fordult és kilibegett, Tom pedig csak bámult utána. Sóhajtva fordultam vissza. Remélem, észre sem vesz minket és felmegy a szobájába. De nem volt szerencsém. A következő pillanatban az afrofonatos ült le mellettem lévő székre.
- Mit esztek? – Kérdezte mosolyogva és megfogta az asztalon pihenő kezem. Ám én kihúztam a szorításból.
- Elment az étvágyam – jelentettem ki. – Bill, ha végeztél, gyere fel hozzám és belekóstolunk a minibárba – felálltam és magukra hagytam az ikreket. Tom csak döbbenten nézett utánam.