35.rész – Sértődések?

- Baj van? – Néztem rá kérdőn.
- Azt mondtad neki, hogy szereted.
- Igen. És?
- Sandra… Mi van köztetek ezzel a Travis-szel? – Érdeklődve figyelt, felhúzott szemöldökkel. Elmosolyodtam. Tom Kaulitz valóban féltékeny lenne? És mintha csak olvasott volna a gondolataimban…
- Nem vagyok féltékeny, csak érdekel. Mert ha van köztetek valami, akkor a kapcsolatunknak semmi értelme.
- Travis volt az első, akit New Yorkban megismertem. Hét éves korom óta ő a legjobb barátom. Soha nem volt köztünk semmi. Travis olyan, mintha a bátyám lenne.
- Értem. Csak gondoltam jobb most tisztázni, az elején.
Mosolyogva bólintottam, majd az ágyhoz sétáltam és bebújtam a gitáros mellé. Szorosan hozzá simultam, arcomat a nyakához dugtam és élveztem, ahogy a hátam simogatja.
- Mi ez a hirtelen szeretethiány?
- Semmi. Csak rájöttem, hogy még nem is köszöntem rendesen.
Fölé hajoltam, orromat mosolyogva az övéhez érintettem, majd lehunytam a szemem és gyengéden megcsókoltam. Puhán és óvatosan, mégis annyira izgatóan. Elhúzódtam tőle, ő azonban utánam kapott és maga alá gyűrt.
- Mintha azt mondtad volna, hogy készülődjek – mondtam mosolyogva, miközben ő már a nyakam csókolgatta.
- Nem olyan fontos – mormolta a kulcscsontomba.
- Gondoltam – nevettem.
- Ne aggódj! – Fölém hajolt és a szemembe nézett, miközben ujjbegyével az arcom cirógatta. – Bill még fel sem kelt.
Elmosolyodott, ajkait szenvedélyesen az enyémekre tapasztotta. Kirázott a hideg, majd elöntött a forróság. Kezeim bekúsztak a pólója alá, csupasz hátát simogattam. Keze elindult a testemen, érzékien végigsimítva minden porcikámon. És ekkor, mintha bomba robbant volna mellettünk, Bill rontott be az ajtón kopogás nélkül. Ijedten kaptuk a fejünket a hang irányába. Az énekes ott állt alig két méterre tőlünk és döbbenten meredt ránk.
- Nem tudsz kopogni? – Dörrent rá a bátyja.
- Sa-sajnálom. Nem gondoltam, hogy te is itt vagy.
- Ha nem vagyok itt is kopognod kéne!
- Jól van, na! Felfogtam! – Ment ki a szobából.
- Ez meg mi volt? – Néztem Tomra. Nem értettem semmit. Bill most… megsértődött? A gitáros azonban csak vállat vont és újra a nyakam vette célba. Kopogtak.
- Nem vagyunk itt, Bill! Hagyj üzenetet! – Szólt ki a gitáros.
- Ne már! És ha fontos? Különben már ő is fent van, szóval készülnöm kell – néztem rá, eltoltam magamtól és kimásztam az ágyból.  – Gyere be, Bill! – Szóltam ki és a fürdőbe mentem.
- Bocs a zavarásért, de szükségem van a segítségedre, Sandra – hallottam az énekes hangját. Feltűztem a hajam és visszamentem a szobába.
- Persze. Miről van szó?
- Reggel ihletet kaptam és elkezdtem dalszöveget írni, de az egyik sorra egyszerűen nem találok rímet. Pedig már majdnem kész.
- Hozd át és megnézem – mosolyodtam el. Édes volt, ahogy kapkodva magyarázott és látszott rajt, hogy zavarja a gondolat, hogy nem tudja befejezni a művét. Mosolyogva bólintott, aztán kirohant a szobából.
- Na jó – sóhajtott a gitáros és kimászott az ágyból. – Hagylak készülni – elsétált mellettem, egyenesen az ajtóhoz.
- Tom – szóltam utána szelíden, de ő mintha meg sem hallotta volna, csak kisétált a szobából.