30.rész – „Végre szerelmes a TH frontembere?”

Elkértem Gustavtól a laptopját, aki nemrég még a híreket olvasta rajt, és miközben a srácok feszülten figyeltek, megnyitottam az sms-ben kapott oldalt. A cikk elején volt néhány kép, ahol Billel ketten vásároltunk, természetesen testőri kíséretben, aztán a végén néhány kép a tegnap esti buliról. Tényleg félreérthetetlenek voltak, csak az a gáz, hogy nem Bill van rajt, hanem a bátyja! A képek minősége nem volt tökéletes, kissé el voltak mosódva és a gitáros arcát sem lehetett egyértelműen kivenni, így –mivel Bill ruháit viselte – azt hitték, hogy Bill az. Oké… Őt még ki lehet magyarázni, de én…
- Sandra! Mi a baj? – Az énekes átnyúlt ikre előtt és megsimogatta az asztalon pihenő karom.
- Szarban vagyok – néztem rájuk és feléjük fordítottam a laptopot. Az ikrek vetettek rá egy pillantást, majd rám néztek – ők tudták, mi a helyzet. Gustav és Georg azonban hosszasan nézegették a képeket.
- Sandra! – Bill hangja bizonytalanul csengett, célzatos pillantást vetett mögém. Megfordultam és a felénk közeledő menedzserekkel találtam szemben magam. David jóval idegesebbnek tűnt, mint James, aki egy újságot szorongatott a kezében.
- Megmagyaráznátok, hogy mégis mi a jó büdös franc folyik itt? – Kérdezte David emelt hangon, vörös fejjel. Kikapta James kezéből a napilapot és az asztalra dobta. A címlapon Tom és én virítottunk a tegnap esti buliképpel, fölötte hatalmas piros betűkkel a szalagcím: „Végre szerelmes a TH frontembere?” Az alcím pedig: „A rock hercege és az amerikai rockhercegnő egymásra talált?”
- Mi ez az egész?! Bill? – David az énekesre nézett, aki ijedten pillantott rám.
- Az egész csak egy félreértés, David – válaszoltam helyette. – De ezt nem itt kéne megbeszélnünk.
- Ne mondd meg nekem, hogy… - szinte már kiabált.
- Hey! Nyugi már! Ne rendezz jelenetet! – Vágott közbe a gitáros. – Ne húzd fel magad, mert a végén még szívrohamot kapsz.
David dühösen fújt egyet, majd sarkon fordult és a lift felé indult.
- Jobb, ha most feljöttök – nézett rám James, majd ő is elindult. Bólintottam, aztán felálltam. Bill is felkelt, mire Tom is felpattant. Kérdőn néztem rá.
- Én is megyek – jelentette ki.
- Maradj csak.
- Na de…
- Nem lesz semmi gáz – mosolyogva megsimítottam a karját, aztán Billel otthagytuk őket.
- Most tényleg kavarnak? – Nézett érdeklődve Georg a barátaira.

***

Szótlanul feküdtem az ágyamon, a plafont bámultam és zenét hallgattam. Miután mindent tisztáztunk Daviddel és Jamesszel, a menedzserem még váltott velem pár szót négyszemközt. Nem kiabált velem, nem volt dühös, csak csalódottnak tűnt. És ez még rosszabb volt, mintha ordított volna velem, hiszem bátyámként szeretem őt és most csalódást okoztam neki. Aztán összeszedtük a holmink, kijelentkeztünk a hotelből és irány a következő város a turnébusszal. A dolog végülis nem sült el rosszul. Bill nem került bajba, Tomot kihúztam belőle – igaz, hogy senki nem tudta, hogy vele voltam bulizni, kivéve persze Billt – és végül én se. De James… Beszélnem kell vele. Kikapcsoltam a lejátszóm és felültem. Ekkor vettem észre Tomot, aki karba tett kézzel, mosolyogva figyelt, ki tudja mióta. Remek…