29.rész – Gratulálunk Billhez

- Szóval megint vele aludtál? – Kérdezte Bill a bátyját.
- Aha. Jól érzem magam vele. Olyan furcsa… Folyton vele akarok lenni. Ha nincs a közelemben, hiányzik. És mikor megcsókolom az olyan… olyan jó érzés.
- Tom!
- Tudom, tudom. Szerinted nem kellene ezt csinálnom és nem is akartam, hidd el. De olyan jó vele lenni.
- Tom!
- Hülyeségeket beszélek, ugye? Nem tudom, mi van velem. Mostanában totál meg vagyok zakkanva.
- Tom!
- Mi van?!
- Bizserget?
- Mire gondolsz?
- Mikor vele vagy…. mikor megcsókolod… bizserget ott bent? – Mutatott a mellkasára. Most erre mi a fenét mondjon? Ha hazudik, Bill rögtön rájön. Ha az igazat mondja, az öccse ki fogja mondani, amiről hallani sem akar. Mit tegyen?
- Nagyon – súgta végül. Az énekes bólintott, de nem szólt semmit, csak mosolygott.
- Nem mondasz semmit? – Nézett rá Tom kérdőn.
- Semmit nem kell mondanom. Az ikrem vagy, tudod, mit gondolok.

                                                                                                 ***                 

A hotel éttermében vártuk a reggelinket a srácokkal, vidáman beszélgetve. Tom mellettem foglalt helyet, combja összesimult az enyémmel. Billel sugdolózott nevetgélve, de időnként váratlanul rám nézett és a pillantásától máris a torkomban dobogott a szívem. Gyöngéden, mégis olyan kutatóan fürkészett. Majd amint visszafordult az öccséhez, alaposan végignéztem rajt. Hosszasan figyeltem gyönyörű arcát, finom ívű nyakát, csillogó hajfonatait, melyek a mellkasán kígyóztak, a póló alatt átsejlő izmait, melyek érintésért kiáltoztak, izmos karjait, amelyek az asztalon pihentek, hosszú ujjait, melyek összefonódtak. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította félbe. A legjobb barátnőm volt az, Nikki, és nevetve közölte, hogy nagyon hiányzom nekik, így felhívtak. Aztán kihangosította a telefont és minden barátommal beszéltem pár szót. Collin főleg Európáról kérdezgetett, Alinah meg az itteni pasikról – itt lopva Tomra pillantottam és mosolyogva közöltem, hogy az európai srácok nagyon helyesek. Andrew arról mesélt, hogy nemrég értek haza egy buliból és sajnálhatom, hogy nem voltam ott, mert nagy parti volt. Nevetve válaszoltam, hogy amint hazamegyek, egy hétig bulizunk majd. A beszélgetés teljesen hétköznapian folyt, még Travis egy furcsa dolgot nem mondott.
- Jaj, Sandra! A legfontosabbat majdnem elfelejtettük. Gratulálni akartunk neked!
- Köszi. De mihez? – Kérdeztem vissza nevetgélve.
- Hát Billhez, te lökött! Nem szép dolog, hogy nekünk még csak nem is említetted!
- Miről beszélsz, Travis? Nem értelek…
- A neten olvastuk, hogy Billel jársz. Nekünk miért nem mondtad?
- Billel? – Az énekesre néztem, aki a neve hallatán azonnal rám pillantott.
- Aha. Nem is akartuk elhinni, de több oldalon is láttunk rólatok félreérthetetlen képeket.
- Hogy mi? Na neeeem… Bill és én csak barátok vagyunk. Nincs köztünk semmi és nem is volt.
- Akkor ki az a srác a képeken?
- Azt sem tudom, hogy milyen képekről van szó.
- Mindjárt elküldöm sms-ben a honlap címét, ahol a legtöbb képet láttuk.
- Kösz. Most leteszem, de amint láttam azokat a képeket, felhívlak titeket és megbeszélünk mindent. Sziasztok!
Mindannyian elköszöntek, majd letettem a telefont és a srácokra néztem, akik engem figyeltek.
- Baj van? – Kérdezte Bill aggódva.
- Még nem tudom – válaszoltam. A mobilom rezegni kezdett, megjött az sms.