26.rész – Kérés, utasítás, tiltás

Épp csak vége lett a filmnek, amit a gitárossal néztem, az órára pillantottam és felpattantam a kanapéról. A bőröndömhöz mentem és kutatni kezdtem bent.
- Mit csinálsz? – Nézett rám és kikapcsolta a tv-t.
- Ruhát keresek.
- Mégis minek? – Kérdezte unottan.
- Elmegyek.
- Elmész? Hova? – Érdeklődve figyelt.
- Muszáj kikapcsolódnom. Bulizni megyek.
Tom felnevetett. Mikor látta, hogy milyen komoly vagyok, arcára fagyott a mosoly.
- Komolyan gondolod?
Bólintottam.
- Micsoda?! Sandra! Te nem egy átlagos lány vagy. Nem mehetsz el csak úgy bulizni, ha kedved szottyan.
- Már miért ne mehetnék? – Kérdeztem vissza felháborodottan. Remélem, nem képzeli, hogy bármit is megtilthat nekem.
- Bárhol felismerhetnek és akkor nagy bajba kerülhetsz. Nem tudod, milyenek tudnak lenni a rajongóink.
Elmosolyodtam. Félreértettem a reakcióját. Nem tiltani akart, pusztán csak félt. Arany szivem…
- Tudod, hogy ennek nagyon kicsi az esélye?
- Tudom. De nem szeretnék kockáztatni, egy kicsit se. Nem akarom, hogy bármi bajod essen.
Gyöngéd szempárja szinte cirógatott. Leültem mellé és megfogtam a kezét.
- Aranyos, hogy így aggódsz, de teljesen felesleges. New Yorkban is szoktam bulizni és soha nem történt semmi.
- Na és James mit szól az ötletedhez?
- Semmit, mert nem tud róla, Csak feleslegesen aggódna, ahogy te is. Amiről nem tud, azon nem is tud aggódni.
- Hallgass rám kérlek, és ne menj el!
- Ne csináld ezt velem!
- Mit? – Kíváncsian nézett rám.
- Ha így nézel rám, akkor nem tudok neked nemet mondani. De próbálj megérteni engem is. Fiatal vagyok és szeretnék bulizni. Tényleg olyan nagy kérés ez?
- Ahhh… - nyögött fel megadóan. – Jó, menj. De Alex veled megy.
Már nyitottam a szám, hogy közbeszóljak, de megelőzött.
- Ne vitatkozz, kérlek! Szeretnélek biztonságban tudni.
- Na de Alex? Nem mintha bármi bajom lenne vele. De Tom… ha valakivel, hát vele biztos kitűnök majd a tömegből. Szó sem lehet róla! Nem jön velem.
Felnyögött, lehunyta a szemeit. Összeráncolta a homlokát, úgy tűnt, gondolkodik.
- Jól van, veled megyek.
- Mi?! Neeem! Ne akarj bajba kerülni miattam! Ha kiderül, hogy Tom Kaulitz vagy, szétszednek a rajongók vagy agyonvernek az antik. És ha lebukunk, te eszméletlen nagy galibába kerülsz. Most balhéztál össze Daviddel. Én még megúszom valahogy Jamesnél, de te…
- Vagy veled megyek én is, vagy te se mész sehova! – Jelentette ki határozottan.
Áhh! Szóval eddig kért, most már parancsol. Rögtön felment bennem a pumpa. Mégis hogy képzeli ezt? Összeszorítottam a szám, nehogy olyant mondjak, amit később megbánhatok, majd higgadtságot erőltettem magamra és úgy válaszoltam.
- Nagyon nem szeretem, ha utasítgatnak, Tom! És ne próbálj meg korlátok közé szorítani, mert azt baromi rosszul viselem.
- Ne haragudj. Nem utasítani akartalak, sokkal inkább kérni – gyengéden végigsimított az arcomon a kézfejével. – Ha annyira menni szeretnél, legalább had menjek veled. Úgy tudnék vigyázni rád és máris nyugodtabb lennék. Kérlek! – Könyörögve, hatalmas szemekkel nézett. Nem volt szívem visszautasítani őt.
- Jól van – adtam meg magam. – Gyere.