15.rész – Fejmasszázs

Ebéd után nevetgélve mentünk fel az emeletre. A folyosón összetalálkoztunk Georggal és Gustavval, akik épp az étterembe tartottak.
- Benézzünk Tomhoz?
- Aha – bólintottam. – Szegény egész délután egyedül volt.
Bill bekopogott, a szobaajtó hamarosan kinyílt. A gitáros egy szál boxerben, gyűrött arccal állt előttünk és álmos szemekkel nézett ránk.
- Gyertek be – mondta egy ásítás kíséretében, majd félreállt. Az énekes előre engedett az ajtóban, aztán az ágyon foglaltunk helyet. Az afrofonatos velünk szemben ült le.
- Szarul nézel ki – jegyezte meg az öccse.
- Kösz.
- Hogy érzed magad? – Kérdeztem érdeklődve.
- Már egy kicsit jobban, köszönöm. Lefeküdtem aludni és csak nemrég keltem fel. Beszéltem Andyvel – nézett az ikrére. – Üzeni, hogy hívd fel.
Bill bólintott, majd aranyosan mosolyogva rám nézett.
- Andreas a legjobb barátunk. Nem haragszotok meg, ha én most itt hagylak titeket és felhívom?
- Nem, dehogy – ráztam a fejem.
- Menj csak.
Az énekes mosolyogva hagyta el a szobát. Az idősebb Kaulitz elfeküdt az ágyon, majd megpaskolta maga mellett a párnát.
- Gyere, Sandra! Dőlj le mellém egy kicsit.
Mellé feküdtem és a plafont kezdtem bámulni.
- Milyen volt a vásárlás?
- Jó volt, csak egy kicsit lefárasztott. Billel elég nehéz lépést tartani.
- Aha, ismerős a helyzet – mosolygott. – De azért te is vettél valamit, ugye?
- Persze.
Csend lett. Mindketten a plafont fürkésztük hangtalanul, a gondolatainkba merülve. A fiú hirtelen felsóhajtott.
- Mi a baj? – Néztem rá aggódva.
- Még mindig fáj a fejem – fintorgott.
- Erre van egy jó módszerem. Helyezkedj el kényelemesen és csukd le a szemed!
- Mire készülsz? – Nézett rám somolyogva, majd mocorogni kezdett, végül lehunyta a szemeit. Fölé hajoltam, 2-2 ujjam a halántékára tettem és gyengéd, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdtem a fejét.
- Ezt meg hol tanultad?
- Cssh! Te csak pihenj! Egyébként anya is mindig ezt csinálta kiskoromban, ha fájt a fejem.
Csendben ügyködtem a már rutinos mozdulatokkal. Most, hogy a gitáros nem láthatott, végignéztem rajt. Teste elernyedten süppedt a puha paplanba, az izmai ellazultak. Ahogy megfigyeltem a jól kidolgozott mellkasát, az izmos karjait, kockás hasát, belém bújt a kisördög. Szinte hallottam a fejemben a gonosz hangocskát, amint azt súgja, hogy simítsak végig a felsőtestén, bújjak hozzá szorosan. Beharaptam az alsó ajkam, megráztam a fejem, hogy kiűzzem belőle az ilyen gondolatokat. Ő Tom Kaulitz, az istenért! Nem a hangtechnikus asszisztense, akivel kedvedre játszadozhatsz. Mikor újra az arcára néztem, egy melegbarna szempárral találtam szemben magam, amely engem figyelt. És az a gyöngédség, ami belőle sugárzott, szinte megbénított.
- Jobb már? – Kérdeztem halkan.
- Sokkal. Köszönöm.