14.rész – Mr. Kaulitz

Brüsszelben voltunk, a hotelben. Bill szobájában ültem a kanapén, miközben az énekes a tükör előtt állt és a haját igazgatta.
- Ezt nem hiszem el! Most mi a fa.szért nem akar megállni? – Kérdezte tőlem idegesen.
- Ne húzd fel magad. Szerintem tök jól néz ki, ha ez számít valamit.
- Nekem akkor se tetszik. Inkább felveszek egy sapkát.
- Nehogy már! Hidd el, hogy az már jó.
- Biztos? – Kérdőn fordult felém.
- Tudod, hogy sosem hazudnék.
- Oké, köszi. Akkor már csak egy dzsekit kell keresnem.
Bólintottam. A telefonom csörögni kezdett a táskámban. Előhalásztam, a kijelzőre pillantottam és mosolyogva felvettem.
- Szia anya! Igen, persze. Minden rendben. És otthon? Aha. Brüsszelben vagyunk. Igen. Nem, eddig még nem. Miért? Ahj, de hülyék! Mondd meg nekik, hogy hívjanak nyugodtan. Ha nem érek rá, majd kinyomom. Aham, igen. Jó, majd küldök képeket. Tényleg? Majd én is felhívom. Igen. Ma szabadnapunk van, úgyhogy kicsit körülnézünk meg vásárolgatunk. Ja, mind nagyon jófejek. Bill. - Az énekes a neve hallatára felkapta a fejét. – Jó. Igen. Te is. És is szeretlek téged. Szia! – Eltettem a telefonom és a srácra néztem. – Anya volt az. Azt kérdezte, kivel vagyok.
Mosolyogva bólintott és felvette a fehér bőrdzsekit.
- Szóljunk Tomnak, hogy indulhatunk.

Bekopogtunk a gitároshoz, de ő azt mondta, hogy szörnyen fáj a feje és inkább alszik egyet. Úgyhogy ketten mentünk el vásárolni, Alex és Tobi kíséretében. A boltok többsége bezárt, amíg mi vásároltunk és teljes figyelmet kaptunk az eladóktól. Az egyik üzletben a próbafülkék előtt ültem egy krémszínű kanapén és Billt vártam, aki nadrágokat próbált. Az énekes elhúzta a függönyt, elém lépett és érdeklődve nézett rám.
- Ez is fantasztikusan áll Önnek, mr. Kaulitz! – Mondta a fiatal eladólány, aki a kanapé mellett állt és csodálattal nézte a fiút.
- Szerintem nem olyan nagy szám. A világos sokkal jobb volt.
- Ugye? Szerintem is. Ez nem tetszik annyira. Te találtál  magadnak valamit?
- Nem.
- Akkor átöltözök és megyünk a következő boltba – mosolyogva ment vissza a fülkébe és pár perc múlva a nadrágokkal a kezében lépett ki.
- A lilát, a farmert és a világosat elviszem a pólókkal és a sapkával együtt.
- Rendben – bólintott a lány, majd átvette tőle a ruhákat és a kasszához igyekezett. Bill még megnézte a kiegészítőket, végül 2 táskányi cuccal távoztunk. Üzletről üzletre jártunk és pár óra múlva már rengeteg holmival és élménnyel gazdagodva tértünk vissza a hotelbe. Lepakoltuk a táskákat, beszélgettünk, majd lementünk a szálloda éttermébe enni. Megrendeltük a kaját és miközben vártunk, tovább csevegtünk.
- Ne mondd, hogy téged nem idegesített az a csaj!
- Szerintem aranyos volt – rántotta meg a vállát.
- Aranyos?! Nekem az idegeimre ment a túlbuzgóságával. „Ez is fantasztikusan áll Önnek, mr. Kaulitz. Próbálja fel ezt is, mr. Kaulitz. A lila nagyon divatos, mr. Kaulitz. Kér törzsvásárlói kártyát, mr. Kaulitz?” – Utánoztam az eladót. Bill nevetésben tört ki, én pedig vele együtt nevettem.