11.rész –Az első turnébuszos éjszaka

Hihetetlen koncerten vagyunk túl. A fellépés előtt fél órával már kezdtem izgulni, hogy vajon hogy fogadnak majd a rajongók. Az elején egy kicsit csendesek voltak, de aztán kezdték elengedni magukat. És, noha lehet, hogy nem miattam sikítottak annyira az utolsó számoknál, hanem mert tudták, hamarosan a bálványaiké lesz a színpad, én mégis nagyon jól éreztem magam. A srácok is fergetegesek voltak. Majd, miután lejöttek a színpadról és fáradtan lehuppantak a backstage-ben, gratuláltak nekem. Georg és Gustav mondott pár bókot, majd a basszeros segített nyújtani a szőkének. Bill tündéri mosollyal az arcán magához ölelt és a fülembe súgta, hogy köszöni a jó bemelegítést, majd ásványvíz után nyúlt, mert teljesen kiszáradt. Tom szorosan magához húzott, egy puszit adott az arcomra és azt mondta: „Hihetetlen voltál.”
Átmentünk a hotelbe, hogy lezuhanyozzunk, összeszedjük a holmink, majd visszaszálltunk a turnébuszra és irány egy másik városba.
A kanapén ültünk az ikrekkel (ugyanis Georg és Gustav már lefeküdtek) és beszélgettünk. Bill hirtelen hatalmasat ásított, majd fáradtan a vállamra hajtotta a fejét.
- Jobb, ha lefekszem, különben itt alszom el. Jó éjt! – Motyogta álmosan, majd adott egy puszit az arcomra.
- Szép álmokat Bill!
- Jó éjt, Öcsi!
Amint az énekes eltűnt a busz hálórészlegében, Tom ismét felém fordult.
- Az első velünk töltött éjszakád. Izgi, mi? – Vigyorgott rám.
- Aha, nagyon – nevettem halkan.
- Figyelj! Előre szólok, nehogy reggel összetalálkozzatok és megijedj. Georg meztelenül alszik.
- Mi van?!
- Nyugi, csak vicceltem – nevetett.
- Ku.rva vicces vagy! – Löktem meg mosolyogva.
- Oh… tudom én azt…
- De most tényleg. Miben alszik?
- Boxerben, akárcsak én, vagy a többiek. De le kell szögeznem, hogy csakis miattad veszi fel – nevettem. – És te miben alszol?
- Trikóban és francia bugyiban.
- Már alig várom, hogy reggel lássalak bent – vigyorgott rám és megnyalta a felső ajkát. Elnevettem magam.
- Jó éjt, Tom! – Felálltam és az emeletre indultam.
- Hé, várj már! Én is oda megyek.
Csendben mentünk fel a csigalépcsőn, míg Tom meg nem szólalt.
- Remélem nem kapsz sokkot Georg méreteitől -  mondta komolyan és halkan nevetett.
- Fejezd be! Mindenkit fel fogunk kelteni - nevettem vele én is.
- Rendben. Jó fiú leszek, ígérem! – Jelentette ki ünnepélyes hangon. Felértünk a lépcsőn, a gitáros felé fordultam.
- Jó éjt, Tom!
- Neked is! – Magához ölelt, megpuszilta az arcom. – Álmodj rólam! – Tette hozzá mosolyogva.
- Ne is reménykedj! – Vigyorogtam rá, majd hátat fordítottam neki és ott hagytam.