9.rész – Az első beszélgetés

A turnébuszon ültem az egyik sarokban, ölemben a laptopommal. Zenét hallgattam és közben a hivatalos oldalamon írtam egy blogbejegyzést. Már úton voltunk az első helyszínre, Luxemburgba. A buszon csak a fiúk és én utaztunk. David és James úgy gondolta, hogy egyedül hagyhatnak minket, így ők a kisbusszal jöttek a testőrökkel és a többiekkel. Fölpillantottam. Georg és Gustav valami videójátékon játszott, Bill egy újságot lapozgatott, Tom pedig zenét hallgatott. És mintha csak megérezte volna, hogy őt figyelem, felnézett és rám mosolygott. Ekkor vettem észre először, hogy ő is olyan édesen mosolyog, mint az öccse. Zsebre rakta a lejátszóját és elém sétált. Kíváncsian pillantottam fel rá, kivettem a fülemből a fülhallgatót.
- Leülhetek?
- Ez a ti buszotok. Nem kell engedélyt kérned.
Elvigyorodott és leült mellém.
- Mit csinálsz?
- A rajongóimnak írok a blogomba. Megígértem nekik, hogy mindenről beszámolok, ami velem történik.
- Értem.
Befejeztem a bejegyzést, kikapcsoltam a gépet, lecsuktam és letettem magam mellé. Tomra néztem. Elmosolyodott, majd az arca hirtelen komoly lett.
- Én igazából… szeretnék bocsánatot kérni tőled. Tudom, hogy nagyon bunkó voltam veled. Sajnálom. Azt hittem, te leszel az új személyi asszisztensünk. Fogalmam sem volt róla, hogy aznap érkezel. Azért reagáltam úgy, mert tesztelni akartalak. Ha te lettél volna az új asszisztens, tudnom kellett volna, hogy reagálsz egy olyan szituációban. Ne haragudj.
- Nem haragszom rád és nem is haragudtam. Igazából lepergett rólam a dolog…
- Köszönöm – magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra.
- Nincs mit! – Nevettem. Velem együtt nevetett. Bill ránk nézett, majd somolyogva olvasta tovább a magazinját.
- Na és hogy tetszik Európa?
- Kicsit más, mint Amerika. De Berlin a második otthonom. Itt születtem és itt is éltem hét éves koromig.
- Igen, Bill említette.
- Oh… - lepődtem meg. Fogalmam sem volt arról, hogy rólam is szó esett köztük. – És te szereted New Yorkot? Úgy tudom, már jártatok ott párszor.
- Aha. Tetszik, hogy ott mindig pörgés van. Szeretem azt a várost. És ott még viszonylag szabadon mozoghatok, testőrök nélkül.
- Na igen. A szabadság nehéz dolog, ha az ember ismert.
- Ja. De a csajozásban például nem akadályoz –vigyorgott.
- Hallottam róla…
- Ha az ember folyton utazik, nincs ideje komoly kapcsolatra. És hogy őszinte legyek, nem is nagyon akarom lekötni magam. Nem fogom mindenáron az igazit hajkurászni.
- Nem is kell. És sem azt csinálom, csak nyitott vagyok mindenre. Mikor ismert lettem, volt barátom. Aztán pár hónap múlva szakítottunk, mert teljesen eltávolodtunk egymástól. Tavaly jártam egy táncossal pár hónapig. Jól megértettük egymást, mert ő is folyton turnézott. De valahogy az sem volt az igazi. Azóta nem volt komoly kapcsolatom. De ne hidd, hogy én nem flörtölök. Sőt! Az is előfordult már, hogy James a technikus asszisztensével kapott rajt a backstage-ben. – Nevettem fel. – De egy ilyen srácot sosem vennék komolyan. Érted, mire gondolok?
- Aha. Úgy látom, hasonló a gondolkodásunk.
- Lehet – mosolyogtam rá.