8.rész – Nem kis nevek

A turnébuszban ültem a világos garnitúrán. Bill alig néhány másodpercre tűnt el, aztán vissza is jött.
- Remélem nem gáz, ha nem most vezetlek körbe. Amint elindultunk, megmutatok mindent. Kérsz? – Emelte fel a kezét, amelyben két Red Bullt tartott.
- Aha, kösz – odaadta az egyiket, majd megbontotta a sajátját, belekortyolt és leült mellém. Követtem a példáját.
- Muszáj rágyújtanom, mielőtt elindulunk – kivett az egyik táskából egy doboz cigit, majd rám nézett. – Te is jössz?
- Igen – előkotortam a cigim, majd a sráccal együtt leszálltunk a buszról és odamentünk a többiekhez. Kihúztam egy szálat a dobozból, a számba tettem és gyújtó után kutattam a zsebemben, mikor valaki meggyújtotta a cigim. Felnéztem, Tom rám mosolygott.
- Köszi – mondtam egy mosoly kíséretében. Beleszívtam a bagóba, megvártam, míg a füst szétárad a tüdőmben, majd lassan kifújtam.
- Na jó! Én felszállok a buszra – szólalt meg Georg.
- Ja, én is megyek – mondta a dobos és a két fiú el is tűnt.
- Öhm… Sandra!
- Igen? – Kérdőn néztem a gitárosra.
- Nagyon jól nézel ki ma – elmosolyodott és úgy vettem észre, mintha elpirult volna. Bár ez szinte lehetetlennek tűnt, hiszen Billtől máshogy ismertem meg.
- Köszönöm. Te se panaszkodhatsz – villantottam rá egy mosolyt.
- Na kösz! És velem mi van? – Kérdezte durcásan az énekes.
- Jaj, Bill! Már mondtam, hogy egy énekes sohasem szorul megerősítésre. Különben meg, te mindig jól nézel ki. Nagyon jól tudod, hogy tetszik a stílusod.
- Igen. És köszönöm – akárcsak az ikre, ő is elmosolyodott és egy röpke pillanatig magához ölelt.
- Figyeljetek! Billnek már említettem, hogy ha vége a turnénak, visszamegyek New Yorkba és dolgozok az új lemezemen – mondtam Tomnak címezve. – És… tegnap este azon gondolkodtam, tekintve, hogy milyen jól sikerült az a duett, szívesen dolgoznék veletek pár dal erejéig. És a következő hazai turnémon esetleg lehetnétek ti az előzenekar. Persze… ez csak egy ötlet…
- De még milyen ötlet! Talán végre sikerülne betörnünk Amerikába… - nézett rám az énekes csillogó szemekkel.
- Nem olyan nehéz az… - legyintettem.
- Már akinek – szólt közbe a gitáros. – Na és eddig kikkel dolgoztál már együtt?
- Hm… lássuk csak. Jay-Z, Lil Wayne, Ciara, Aloha From Hell és Chris Brown. Azt hiszem, ennyi.
- Ennyi?! – Kérdezett vissza Bill. – Hány nagylemezed jelent meg eddig?
- Kettő. Miért?
- Hogy miért? Sandra! Ezek nem kis nevek! – Mondta Tom komolyan.
- Igen, tudom. De komolyabban csak Chris-szel dolgoztam együtt. A többi csak egy-egy szám volt.
- Akkor is!
- Tudjátok mit? Inkább felejtsétek el a neveket! Nem az számít, hogy hívják az előadót, hanem az, hogy megtaláljuk a közös hangot.
- Igazad van.