Vihar Reita szívében

Szeretlek. Tudtad? Szerintem nem. Azt hiszem, ha hangosan is kimondanám neked, te alaposan meglepődnél. De ez nem fog bekövetkezni. Nincs elég bátorságom, hogy eléd álljak és a szemedbe mondjam.
Már egészen kiskorod óta ismerlek. Akkor még csak egy édes kis csöppség voltál, az egyik legjobb barátom húga. Uruha sokszor vigyázott rád, így gyakran magával hozott a próbáinkra.
Aztán elkezdtél felnőni és lassan nővé értél, engem pedig újra és újra elkábított a szépséged. Sokszor töltöttük együtt a szabadidőnk, már természetes volt, hogy mindig jelen vagy a próbákon és te is véleményt mondasz az új szerzeményeinkről.
Az évek során közel kerültünk egymáshoz, talán te lettél a legjobb barátom. Veled mindent meg tudtam beszélni. Gyakran kérted ki a véleményem egy-egy fiúról, mielőtt randizni mentél, vagy sírtál a vállamon, ha valaki megbántott. Ilyenkor eszméletlen dühös voltam és legszívesebben megvertem volna az illetőt. Nem tudtam elképzelni, hogy ki lehet olyan kegyetlen, hogy direkt bántson téged.
Sosem mondtam neked, de te vagy minden, amire vágytam. Amire szükségem van. Jobban, mint a levegőre. Nem mondtam neked, mert nem akartam szétzilálni a köztünk lévő erős köteléket, még ha részedről az csak barátság volt is. Inkább szenvedtem csendben melletted, mert annyira elérhetetlen és távoli voltál. Újra és újra bekúsztál a gondolataim közé, néha szinte észrevétlenül. Aztán már csak rólad szólt minden. Képtelen voltam kitörölni a fejemből az arcod.
Boldoggá akartalak tenni. Imádtam, mikor csak ketten voltunk és te rám mosolyogtál, mert tudtam, hogy miattam van. Szerettél a társaság középpontjában lenni, engem pedig dühített, hogy nem csak rám figyelsz. De hogy bánthattalak volna meg egy értelmetlen veszekedéssel, mikor arcod boldogan ragyogott?
Aztán egy évvel ezelőtt megváltoztak a dolgok, mikor Miyavival kezdtél járni. Miért nem szóltál róla előre? Akkor legalább fel tudtam volna készülni. De így teljesen váratlanul ért, mikor megláttalak titeket. Ő éppen cigizett, te pedig egy laza mozdulattal kikaptad a kezéből a bagót és mélyet szívtál belőle. Erre ő elkapta a derekad és szenvedélyesen megcsókolt. A látvány szinte sokkolt. Sokat voltatok együtt, nekem pedig nem volt elég erőm megjátszani magam, így mi egyre ritkábban találkoztunk. Jobban szenvedtem, mint bármikor, de te legalább boldognak tűntél.
Két hónapja váratlanul szakítottatok. Nem értettem az okát és bármennyiszer kérdeztem, te nem mondtál semmit. De hiába is próbáltam tagadni, titkon nagyon örültem.
Látod? Most is a gitáromra kellene koncentrálnom, de helyette rajtad jár az eszem. Annyira csodálatos vagy, amikor nevetsz. Biztos Ruki mondott valami vicceset, amit én meg sem hallottam. Felsóhajtottam és újból pengetni kezdtem a gitárt.
- Figyeljetek! Uruha már elég rég elment kajáért, nem? – Kérdezte az énekes. Bólintottam, bár fogalmam sem volt, hogy tényleg úgy van-e.
- Megkeresem – állt fel a szőnyegről. – Segítenél, Kai?
A dobos csak beleegyezően bólintott és követte. Csak most tűnt fel, hogy Aoi itt sincs. Mintha Ruki mondott volna valamit róla. Mi is volt az? Ja igen. A hétvégére elutazott, mert az unokatestvére férjhez megy. Vagy valami ilyesmi…
- Reita! – Szólítottál meg hirtelen. Kérdőn pillantottam rá. – Minden rendben? Olyan csendes vagy…
Leültél mellém a kanapéra, rám néztél azokkal a csodaszép szemeiddel. A szívem vadul kezdett verni, ki akart törni a mellkasomból.
- Persze. Minden teljesen oké.
- Ne hazudj nekem! – Felém nyúltál, meg akartad érinteni az arcom. Elhúzódtam. Azt nem bírtam volna ki, ha megérintesz.
- Rei! Azt hiszed, nem vettem észre, hogy nem engeded, hogy megérintselek vagy a közeledben legyek? Láttam, hogyan néztél rám, mikor Miyavival voltam. Dühös voltál és csalódott.
- Én nem. Az csak…  - kétségbeesetten próbáltam kimagyarázni magam.
- Csssh! – Vágtál közbe, ujjad az ajkaimra téve elhallgattattál. – Ne mondj semmit! – Szemből az ölembe ültél, egyik kezed a tarkómra csúsztattad. El akartam húzódni, de nem hagytad.
- Reila! Ez nem jó ötlet! – Tiltakoztam. – Barátok vagyunk.
- Te mindig több voltál, mint a barátom, Reita – mosolyogtál rám.
- De én nem csak egy gyors szexet akarok – néztem rád komolyan.
- Akkor jó, mert én sem – súgtad és ajkunk végre egy perzselő csókban forrt össze.