2.rész – A szerződés

 Az első berlini éjszakám meglehetősen rosszul sikerült. Nehezen aludtam el. Nem azért, mert hotelben kellett éjszakáznom. Azt már megszoktam a turnék alatt. Inkább amiatt a furcsa érzés miatt, amit a mellkasomban éreztem. Ami miatt szokatlan volt visszajönni ide, olyan hosszú idő után. Aztán mikor már kezdtem volna elszenderedni, megeredt az eső. Nem esett, szakadt. Az ég könnyei hangos koppanással ütköztek neki az erkélyajtó üvegének. Órákig csak nyugtalanul forgolódtam, végül – jóval éjfél után – fáradtan álomba merültem.
Így nem csoda hát, ha másnap reggel halálosan fáradt voltam. A tükörbe nézve egy pillanatra még én is megrémültem. Inkább egy zombira hasonlítottam, mint egy amerikai sztárra. Még a szokásosnál is lassabban haladtam a reggeli teendőimmel, de sikerült időben elkészülnöm. James megvárt a recepciónál és a bérelt BMW-vel elindultunk az üzleti reggelire, amin – legnagyobb bánatomra – nekem is részt kellett vennem. Egy hangulatos, kissé sem középszerű kávézóba mentünk. Az ajtón belépve azonnal megcsapott minket a meleg és a sütemények illata. A világoskék falakhoz krémszínű bútorokat választottak, elegánsan elrendezve. Rengeteg üzletember fogyasztotta itt a reggelijét. Kissé furcsán éreztem magam a sok öltönyös férfi és kosztümbe bújt nő mellett, de próbáltam nem foglalkozni velük. Megálltunk az egyik asztalnál, mire az ott ülő pasas felnézett a telefonjából.
- James – mosolyogva nézett a menedzseremre és felállt.
- Szia! Jó újra látni – kezet fogtam, megveregették egymás vállát.
- Téged is. Ő lenne az? – Kíváncsian fordult felém.
- Igen. A hölgy Sandra Braun, az úr pedig David Jost – mutatott be minket James.
- Örülök, hogy megismerhetem – nyújtottam a kezem, miközben barátságosan mosolyogtam.
- Én is  - elfogadta a gesztust, majd alaposan végigmért. – Foglaljatok helyet! – A székekre intett és közben visszaült a helyére. – Remélem, éhesek vagytok – mosolygott és magához intette a pincért. Bólintottam.
- Mit hozhatok?
- Két sült kolbászt kérünk tükörtojással, a hölgynek pedig egy sa…
- Hamburgert – vágtam közbe.
A pincér bólintott és elment. David furcsa mosollyal nézett rám.
- Szóval Sandra… be kell vallanom, hogy meglehetősen lenyűgöztél a hangoddal. Nagyon tehetséges vagy. Nem is értem, hogy itt miért nem ismernek még.
- Köszönöm. Amerika elég nagy kontinens, de már nem akkora kihívás számomra, mint régen – tudtam, hogy nagyzolásnak hangzik ez a mondat, de így éreztem. Akkor miért mondanék mást? – Most végre itt a lehetőség, hogy Európában is ismert legyek és én szeretnék élni vele.
- Rendben. A turné 32 állomásos, Európa több országában is lesz koncert. A menetrend elég szoros, de gondolom ezt már megszoktad. Fodrászt, sminkest, testőrt és minden egyebet biztosítunk neked, ha szükséges. Három nap múlva indulunk, a turnénak két hónap múlva lesz vége. Ezeket csak a formaság szerint kellett elmondanom – mosolyogott. – Van kérdésed?
- Nincs.
- Oké. A többit már Jamesszel egyeztettem. Csak alá kell írnotok a papírokat – elénk tett az asztalra egy köteg lapot. Magam elé vettem és olvasni kezdtem. Megbíztam Jamesben, de az ilyeneket szerettem én is elolvasni. Miután mindent rendben találtam, megfogtam az asztalon pihenő tollat.
- Mielőtt aláírnád… - szólalt meg David – Figyelmeztetlek, hogy – mint ahogy olvashattad – a szerződés nem felbontható. Tehát ha aláírod, két hónapon keresztül össze leszel zárva négy fiúval. Felkészültél erre?
- Naná – nevettem és aláírtam a papírokat.