~ 54.rész – Minden rendbe jön? ~

- Igazad van – hajtotta le a fejét a rasztás.
- Azért jöttél, hogy ezt elmond?
A fiú válaszul csak bólintott.
- Oké, de ez nem segít rajtad, Tom. Átvertél és azt nem olyan könnyű elfelejteni. Mégis mit vársz tőlem?
- Én… szeretlek – nézett a szemébe. A lány félrepillantott, majd sóhajtva fordult vissza a gitároshoz.
- Én is téged.
Tom szíve hatalmasat dobbant a mondat hallatán. Tényleg nem értette félre? Igaz lenne, hogy…
- De ez nem változtat a dolgokon – zökkentette ki az újabb mondat a gondolatmenetéből.
- Ne! – Nyögte tehetetlenül.
- Mit vártál? Hogy bocsánatot kérsz, én meg majd a karjaidba omlok? Ez nem egy tündérmese!
Csalódottan hajtotta le a fejét, a padlót figyelte csendben.
- Sam! – Szólalt meg halkan. – Én… nekem… szükségem van rád, mindennél jobban. Ne haragudj rám, kérlek! Bocsáss meg!
A lányra pillantott, szemében könnyek csillogtak. Samantha Feder meglepődött. Még soha nem látta ilyennek a rasztást. Tényleg ennyire megbánta volna a dolgokat? Igaz lenne minden, amit mondott? Őszintén szereti őt? A szíve azt súgta, hogy igen.
- Semmi baj – suttogta, és gyengéden megfogta a gitáros kezét. – Felejtsük el!
- Tényleg? – Nézte kíváncsian a fiú, felhúzott szemöldökkel.
Aprót bólintott, a következő pillanatban pedig már Tom karjai szorosan körülölelték, Kaulitz a nyakába fúrta a fejét.
- Tényleg rettenetesen sajnálom – súgta.
- Tudom. De… az, hogy megbocsátottam, nem azt jelenti, hogy mi ketten újra együtt vagyunk.
A rasztás egy pillanatra szinte megdermedt, majd elhúzódott tőle.
- Nem értelek – nézte zavartan. – Azt hittem, hogy…
- Megbocsátok, mert szeretlek. De a dolgok nem mennek egyik napról a másikra. Időre van szükségem, hogy újra teljesen megbízzak benned. És akkor talán… te meg én majd újra megpróbálhatjuk. De addig csak a barátságomat tudom felajánlani.
Barátság? Hiszen ő fülig szerelmes Sambe. Azt hitte, hogy minden egy pillanat alatt rendbe jöhet. Tévedett. De még van esélye, hiszen Samantha is ezt mondta. Csak türelmesnek kell lennie. Ahj… miért utál ő annyira várni?
- Akkor addig barátok? Mint mondjuk te meg Justin?
- Nem egészen – húzta el a száját. – Justinba nem vagyok szerelmes.
Tom megkönnyebbülten nevetett fel és most már őszintén hitte, hogy lassan minden a régi lesz. Egy ideig még beszélgettek, majd a gitáros lement, hogy felküldje az öccsét.
Amint csukódott utána a szobaajtó, a graffitis szemébe könnyek gyűltek.
- Ne haragudj rám! – Súgta a szoba csendjébe.