~ 51.rész – A titok nem titok többé ~

Azóta a bizonyos este óta, hogy Tom kimondta a barátnőjének a „szeretlek” szót, már eltelt három hónap. Igaz, hogy a vallomás nem éppen úgy sikerült, ahogy tervezte, de Samanthát nagyon boldoggá tette vele és szinte azonnal ki is békültek. A kapcsolatuk még mindig tartott és a gitáros barátai szintén örültek Tom boldogságának. Persze mindig van valaki, akinek a szíve mást rejt, mint amit az arca mutat. Ebben az esetben ez az ember Jack volt. Az elején még csak röhögött Tom és Sam kapcsolatán, hisz tudta, hogy csak a fogadás végéig tart. Aztán a rasztás nyert, de továbbra is a lánnyal maradt. Úgy gondolta, hogy pár nap vagy hét és a haverja úgyis ráun a dologra, hisz egy kapcsolat nem neki való. Ahogy telt az idő és a hetekből hónapok lettek, ő egyre jobban és jobban gyűlölte Tomot. Egyrészt azért, mert úgy érezte, a vezér cserben hagyta a bandáját. Másrészt nevetségesnek találta ezt az egészet. Harmadrészt pedig sértette a büszkeségét, hogy Tom megnyerte a pénzét és még a csaj is az övé. Na nem mintha ő is szerelmes lett volna a graffitisbe. Ugyan, dehogy. De ha Sam egyszer sem lehet az övé, akkor Tomé se maradjon. Számtalan módon próbálta elszakítani őket. Elkezdte terjeszteni, hogy a gitáros megcsalta a barátnőjét, de ezen csak mindketten nevettek egy jót. Elintézte, hogy a srácot a legdögösebb csajok vegyék körül, flörtöljenek vele, másszanak rá, de Tom figyelembe sem vett mást Samanthán kívül. Így Jacknek már csak egy ötlete maradt.
Egyik délután beültek a rasztással egy kávézóba beszélgetni. Aztán mikor Tom kiment a mosdóba, a barátja kapott a kínálkozó lehetőségen és a gitáros mobiljáról – amit az asztalon hagyott – küldött egy sms-t Samnek a nevében, hogy jöjjön a kávézóba, majd visszatette a készüléket, mintha mi sem történt volna. Kaulitz ismét helyet foglalt, gyanútlanul, a bejáratnak háttal és folytatták a beszélgetést. Jack pedig finoman felhozta a témát.
- Azért durva, hogy még mindig együtt vagytok Samanthával.
- Tudom, de szeretem őt.
- Mennyi ideje is?
- Már majdnem négy hónapja.
- Apám! Tudod… rólad sose gondoltam volna. Mert hát te meg egy kapcsolat… Nem passzoltatok össze…
- Na ja. De ez már régen volt.
Samantha mosolyogva lépett be a kávézóba és a tekintetével Tomot kereste. Amint megpillantotta, elindult feléjük, nem sejtve, hogy az elkövetkezendő percek nagy hatással lesznek a jövőjére. Jack úgy tett, mintha észre sem vette volna a graffitist és megvárta, míg hallótávolságon belülre kerül.
- Az ám. De azért fura, hogy egy fogadás miatt van az egész.
- Nekem mondod? – Nevetett fel Tom.
- De most komolyan! Gondolj bele! Ha nem fogadtunk volna, hogy két héten belül sikerül lefektetned Samet, akkor 50 euróval csóróbb lennél és még mindig szingli.
- Micsoda? – Kérdezte döbbenten a lány, aki már majdnem Tom mellett állt.
- Sam? – Nézett hátra ijedten a gitáros. – Hogy kerülsz ide?
- Egy fogadás volt az egész? Egy ku.rva fogadás, hogy két héten belül megdu.gsz? – Nézett a srácra dühösen, de ő nem válaszolt. – Válaszolj, a francba is! – Kiabálta. A kávézó elcsendesült, mindenki őket nézte.
- Igen – súgta a rasztás és lehajtotta a fejét.
- Gratulálok! Egyszer az életben végre sikerült igazat mondani nekem. Menj színésznek, sikeres lennél! – Fordult meg és kifelé indult volna.
- Várj! – Kapott utána Tom. – Meg tudom magyarázni.
A graffitis rettenetesen dühös volt és csalódott. Remegett a keze, de visszafordult és amilyen erősen csak tudta, pofonvágta a gitárost.
- De engem nem érdekel. Hogy lehettem olyan hülye, hogy egy percig is hittem neked? – Kirántotta a karját a szorításból és kisietett a kávézóból.