~ 49.rész – „Mondjam neki vagy ne?” ~
Hétfőn reggel Tom már korán felébredt. Izgatott volt. Alig várta, hogy újra lássa Samet, így képtelen volt olyan sokáig szundítani, hogy Billnek kelljen felkeltenie. Előző nap délelőttől késő estig a stúdióban dolgoztak és még telefonálni vagy sms-t írni sem volt ideje.
Egy bögre forró kávéval a kezében helyet foglalt a nappali kényelmes kanapéján, ölébe vette a laptopját és a szombat este készült képeket nézegette, amiken a graffitis és ő voltak. Észre sem vette, hogy elrepült az idő, csak amikor Bill felöltözve a nappaliba lépett.
- Jó reggelt. Korán keltél.
- Szia! Aha, felébredtem és nem tudtam visszaaludni.
- Tegnap nem is volt időnk normálisan beszélgetni. Mi volt szombaton Sammel? - Kérdezte az énekes, aztán a konyhába indult.
- Semmi. Jól elvoltunk. Megnéztünk egy vígjátékot meg egy romantikust, ami még neki is túl nyálas volt, úgyhogy mindent kifigurázott. Rengeteget nevettünk, beszélgettünk, aztán szeretkeztünk. De… nem is tudom... Mikor Sammel vagyok, olyan, mintha nem is a földön lennék.
- Tesó! Te totál odavagy ezért a lányért – mosolygott Bill.
- Én is azt hiszem – vigyorodott el a bátyja is.
- Na és.. mondtad már neki, hogy szereted?
- Nem, még nem – sóhajtott.
- De tudja?
- Igen, azt hiszem, érzi.
- Oké, de azért jobban tennéd, ha biztosra mennél és megmondanád neki.
- Tudod, hogy nem mondom ki olyan könnye – húzta el a száját.
- Igen. És azt is tudom, hogy Sam ezt nem várja el tőled. De szerintem nagyon boldoggá tennéd vele.
- Azt mondod? – Nézett kérdőn, mire Bill csak bólintott. – Akkor a suliban ezzel kezdek.
- Ne!
- Mi van?! Most akkor mondjam neki vagy ne?
- Mondd. De ne csak úgy benyögve, hanem akkor, mikor tényleg úgy érzed.
- De én mindig érzem.
- Akkor mondd, amikor akarod. |