~ 45.rész – A hazugság újabb hazugságot szül ~

Másnap délelőtt Tom az autójában ült a Feder ház előtt, kezeit tördelve, idegesen. Samet várta és közben próbált megbírózni a mázsás súlyként ránehezedő bűntudattal. Nyílt a kocsiajtó, a lány beszállt mellé.
- Szia! – Mosolyogva köszönt.
- Szia! – Köszönt vissza a rasztás zavartan és egy rövid csókot nyomott az ajkaira. A tükörbe pillantott, majd egy fekete Volvo után besorolt a forgalomba. Csend lett az autóban, csak a cd lejátszó szólt halkan. A két fiatal egy ideig nem beszélt egymással.
- Mi a baj? – Kérdezte hirtelen Sam, és a kezét Tom sebváltón pihenő karjára tette. A gitáros kérdőn nézett rá. – Nagyon csendes vagy.
- Nincs semmi baj – hazudta szemrebbenés nélkül.
- Okééé – a lány elhúzta a kezét. – Megállnál?
- Miért?
- Hazamegyek.
- Mi?! Csináltam valami rosszat? – Leparkolt az út szélén és a barátnőjéhez fordult.
- Jaj, Tom! Csak ezt ne! Ne játszd a hülyét, mert nem áll jól! – Mondta higgadtan. A rasztás egy pillanatra megfagyott. Sam mindent tud? Tud a fogadásról? Nem, az kizárt. Nem tudhat róla.
- Most miért? – Kérdezte ártatlanul.
- Hihetetlen. Gond nélkül a képembe hazudsz és még kérdezed, hogy miért? Látom rajtad, hogy van valami.
- Oké, igazad van – válaszolt egy kicsit megkönnyebbülve. – Sajnálom. Csak nem akarlak a gondjaimmal nyaggatni.
- Nem nyaggatnál. A barátnőd vagyok és szeretném, ha mindent megosztanál velem. Még a gondjaidat is.
Kaulitz bólintott, majd gyengéden Samantha szájára tapasztotta az ajkait. Lassan elhúzódott tőle, komolyan nézett rá.
- Sam! Én… szóval.. Nem is tudom, hogy mondjam el neked…
- Figyelj! Ha nem akarod, nem kell elmondanod. Csak szeretném, ha őszinte lennél velem. Inkább mond azt, hogy nem tartozik rám és kész.
- Nem! Én el akarom mondani neked. Csak nem egyszerű. Szóval… - vett egy mély levegőt és közben összeszedte a gondolatait. Egész reggel azon filózott, hogyan mondja el a barátnőjének az igazat. Tudta, hogy meg fogja bántani őt és hogy valószínűleg látni sem akarja majd, mégis bízott abban, hogy a graffitis megérti majd és megbocsát neki. Már nyitotta a száját, hogy belekezdjen, de aztán hirtelen meggondolta magát.
- Összevesztünk Billel.
- Ez az a nagy dolog? – Nézett rá meglepetten a fekete szépség.
- Tudod, hogy milyen fontos nekem Bill.
- Igazad van, ne haragudj. És min vesztetek össze?
Kaulitz sóhajtott. Újabb kérdés, amire újabb hazugság a válasz.
- Valami hülyeségen, már nem is emlékszem rá. De hagyjuk ezt most! Csak veled akarok lenni és semmi mással nem foglalkozni.