~ 39.rész – Mi a baj? ~

Samantha zavartan nézett fel az előtte álló fiúra. De az énekes is ugyanolyan zavarba jött.
- Sajnálom – motyogta és a lányt kikerülve tovább indult. Egy kéz fonódott a karjára, gyengéden visszarántva őt. Meglepődve fordult meg.
- Mi a baj? – Kérdezte Feder.
- Semmi – vágta rá indulatosan. Pedig nem akarta megbántani Samet. Dehogy! Tomra volt iszonyú dühös, de most a lány volt kéznél. – Most hagyj békén! – Kihúzta a kezét a graffitis szorításából, ám ő ismét utána nyúlt.
- Bill! – Szólította meg lágyan.
- Ne haragudj! – Nézett rá bűnbánóan. – Sajnálom. Én csak… - sóhajtott.
- Gyere, sétáljunk egyet! – A kijárat felé indult és maga után húzta a fiút is. Nem törődött az őket bámulókkal, vagy azzal, hogy ki érti félre a helyzetet. Nem érdekelte, ha pletykálni kezdenek róla. Billnek most szüksége volt rá és csak ez számított.
Szótlanul mászkáltak az iskola udvarán, aztán leültek egy padra.
- Oké. Szóval… Mi bánt? – A graffitis kérdőn pillantott a fiúra.
- Tom – sóhajtotta.
- Mit csinált már megint?
- Még semmit, de … olyasmit fog, amit nagyon megbán majd. A srácok folyton belerángatják valamibe. Eddig nem szóltam bele, de ez most teljesem más. És nem hallgat rám. Hiába mondom neki, hogy ne csinálja. Ba.szik rám! Ráadásul olyan embert fog megbántani, akit én is nagyon kedvelek. De az illetőnek se szólhatok, mert akkor Tomot árulnám el. Akkora fa.sz tud lenni néha! Mintha nem is az én tesóm lenne… - a szavak szinte dőltek az énekesből.
- Így konkrétumok nélkül én se nagyon tudok segíteni. Én a helyedben azért még egyszer beszélnék vele, hátha sikerül rá hatni. Ha meg nem, akkor hagyd a francba. Te figyelmeztetted és onnan már az ő dolga. Néha csak a saját hibáiból tanul az ember.
- És az illető, akit megbánt? Ha Tom elba.sz valamit, akkor velem se fog többé szóba állni.
- Ha én lennék olyan helyzetben, hogy Tom megbántana vagy szakítanánk, attól veled még ugyanúgy szóba állnék. Csinálhatna bármekkora hülyeséget a bátyád, attól te még ugyanúgy a barátom lennél. Ami pedig a figyelmeztetést illeti… Talán sza.rul esne, hogy nem szóltál, bármiről is legyen szó, de nem haragudnék rád. És nem is hibáztatnálak. Végülis Tom mégis csak az ikertestvéred.
Bill hatalmas szemekkel figyelte a lányt és bűntudata támadt. Bárcsak szólhatna neki, bárcsak elmondhatná. De nem teheti. Magához húzta a graffitist és szorosan átölelte.
- Hé! Minden oké? – Kérdezte Feder meglepődve. Az énekes bólintott, majd Sam nyakába fúrta a fejét.
- Köszönöm – súgta.
- Nincs mit  - Samantha mosolyogva simított végig a fiú hátán, mire ő lassan elhúzódott tőle és egy apró puszit adott az arcára.