~ 36.rész – Csak a fogadás miatt? ~
A hétfő és a kedd, akárcsak Samnek, Tomnak is lassan telt. Szinte megállás nélkül dolgoztak a stúdióban. És, bár nem szívesen vallotta be még magának se, hiányzott neki a lány. Hiányolta a nevetését, mosolyát, csókjait, a bőre illatát, a simogatását. Hétfő este magában gitározgatott a kanapén ülve, mialatt a többiek kint cigiztek és beszélgettek. Pár pillanat múlva az öccse lépett a szobába és leült mellé. Egy ideig csak a lágy dallamok űzték el a szoba csendjét, majd Bill hirtelen megszólalt.
- Mikor bököd ki végre?
- Mit? – Nézett rá értetlenül.
- Ugyan már, Tom! Egész nap szó nélkül néztem a búval ba.szott képed, mert azt hittem, majd elmondod. De most már nem bírom. Szóval?
- Szóval mi? – Húzta fel a szemöldökét.
- Mi a gáz?
- Semmi.
Bill összeráncolta a homlokát, mérgesen nézett az ikrére.
- Oké – sóhajtott. – Én… nem is tudom… csak… azt hiszem, hiányzik…
- Sam?
- Aha – bólintott.
- És?
- Nem hiányozhatna. Hiszen csak a fogadás miatt vagyok vele.
- Biztos? Tom, tök normális dolog, hogy hiányzik a barátnőd.
- De én csak a fogadás miatt…
- Ezt te sem hiszed el! – Vágott közbe az énekes türelmetlenül. – Az elején talán tényleg csak a fogadás miatt voltál vele. De aztán akaratlanul is megszeretted.
- Mi?! Én nem vagyok szerelmes!
- Akkor nem szereted, hanem nagyon kedveled. Fogalmazz, ahogy akarsz! A lényeg ugyanaz: ha fontos neked, ne verd át! Hagyd a francba a fogadást!
- Hagyjam? És a becsületem? Azt fogják hinni, hogy puhány vagyok.
- Szerinted a többiek minek örülnének? Ha lefeküdnél Sammel, dobnád, aztán szenvednél vagy ha boldog lennél vele? Ha tényleg a barátaid, akkor örülnek, ha boldog vagy. És különben is… Téged mióta érdekel, hogy mit gondolnak rólad? Nem vagy puhány és akkor sem leszel az, ha felvállalod az érzéseid.
- Kösz, Bill! – A rasztás hálásan pillantott a feketére.
- Nincs mit – veregette meg a vállát. – Nem jössz ki velem rágyújtani?
A srác mosolyogva bólintott és követte a testvérét. |