~ 35.rész – Sűrű program mindenkinek ~

Másnap délelőtt Samantha kipihenten ébredt a hotelszobájában, izmos karok ölelésében. Ez a tény egy kissé megzavarta. Nem igazán emlékezett rá, hogy Tommal hogyan kötöttek ki az ágyban. Emlékezett a beszélgetésükre, a táncukra, a szenvedélyes csókokra, de arra nem, hogyan jöttek a hotelbe. Vagy mikor. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a takaró alatt nem meztelen. Ezek szerint a gitáros nem használta ki a helyzetet. Hallotta, ahogy a rasztás mocorogni kezd. Még jobban hozzá tapadt és mély levegőt vett.
- Hihetetlen illatod van – suttogta.
- Úgy értsem, hogy büdös vagyok? – Kérdezte felháborodást színlelve a graffitis.
- Nem. Úgy értsd, ahogy mondtam. Finom illatod van. Olyan émelyítő… és csábító… - súgta mosolyogva, majd finoman a lány nyakába harapott.
- Te most vámpírt játszol? – Nevetett.
- Ühüm. És nem engedem el az áldozatom – kuncogott, majd a barátnője fölé hajolt és lágyan megcsókolta.
Aznap Samantha későn ért haza. Ugyanis, miután visszaértek Berlinbe, a srácok rábeszélték, hogy nézzen meg velük egy vígjátékot az ikreknél. Ő pedig boldogan igent mondott. Vasárnap csak fél órát volt együtt Tommal, mert a fiúnak Hamburgba kellett mennie, de előtte még beugrott hozzá elköszönni. De Sam sem panaszkodhatott, neki is volt bőven programja. Délelőtt 3 órán keresztül próbált Tylerrel, aztán otthon majdnem 2 órát tanult, ami nála soknak számított. Végül elment Emmával vásárolni, ami szinte estig tartott. Napközben több sms-t is kapott a gitárostól, amiből tudta, hogy a fiú sokszor gondol rá. Este mosolyogva vette fel a telefonját.
- Szia!
- Szia Cica! Mit csinálsz?
- Zenét hallgattam meg neteztem. És te?
- Cigiszünetet tartunk Billel.
- Hogy haladtok?
- Lassan. Mindent tökéletesen akarunk csinálni. Azért hívtalak, mert holnap nem leszünk suliban. Itt éjszakázunk a stúdióban. És lehet, hogy csak kedd délután érünk haza. Még nem tudom.
- Rendben. Andreasék tudják?
- Aha. Bill már szólt Andynek. Jaj, te egoista! Menj már innen! Hadd beszéljek kettesben a barátnőmmel.
A vonal túlsó végéről kisebb dulakodás hallatszott, majd Tom újra megszólalt.
- Nem! Világos? Ne azén számlámra akarj beszélni vele! Ha dumálni akarsz vele, hívd fel a saját mobilodról!
- Arra már nincs időnk! És különben is, csak köszönni akarok neki – hallotta az énekes hangját távolabbról.
- Na jó. 5 másodperc.
- Szia Sam! – Hallotta Bill vidám hangját. – Hogy vagy?
- Szia Bill! Jól, köszi. És te?
- Megvagyok. Áu! Ezt most miért kellett? Hadd dumáljak már vele!
- Majd legközelebb! – Hallotta a szigorú választ.
- Bazz! Mérted az öt másodpercet, vagy mi? Oké, oké! Szerintem te is hallottad! – Nevetett a telefonba. – Még beszélünk. Légy jó! Szia!
Sam még visszaköszönni se tudott, mert már Tom szólt a telefonba.
- Mennem kell. Majd hívlak!
- Jó! Szia!
- Szia! – A lány hallotta a hangján, hogy mosolyog.