- Sandra! – Jött oda hozzám az asszisztens. – Mindjárt kezdünk. Nem láttad Billt?
- Kint van.
- Rendben.
Pár perc múlva az énekes mosolyogva közeledett felém.
- Nem semmi csaj vagy te! Tom totál ki van akadva. Nincs hozzászokva a visszautasításhoz, de te… És egy órán belül már másodszor pofoztad fel!
- Nem döntött rekordot – nevettem. – Az ilyen idióták csak elcseszik a napom.
- Erről jut eszembe… esik.
- Fa.sza! – Káromkodtam. Utálom az esőt.
- Sandra, Bill! Kezdünk!
És vezényszóra elkezdődött a munka. Kaptunk 1-1 mikrofont vagy éppen 1 megafont és azzal kellett pózolnunk, miközben a fotós „Ez az Sandra! Énekeld le Billt!” vagy éppen „Kiáltsatok, ahogy tudtok!” utasításokat adott. Sokat beszélgettünk és poénkodtunk az énekessel. Mikor már elég kép készült kettőnkről, átöltöztem, aztán Gustavval, majd Georggal kellett pózolnom. Miután velük is végeztem, leültem 5 percre és megittam egy Red Bullt.
- Nem vagy még fáradt? Én már rág kikészültem volna – ült le mellém az énekes is.
- Nekem ez az életem – válaszoltam mosolyogva.
- Sandra! Gyere átöltözni! – Hallottam Peter hangját.
- Megyek! – Szóltam vissza. – Most jön még csak a neheze – néztem Billre.
- Tom? – Kérdezett rá. Bólintottam, aztán felálltam és ott hagytam. Az eddigi öltözékem lecseréltem egy fekete miniszoknyára, egy lila, mélyen dekoltált topra és egy fekete tűsarkúra. Újra kisminkeltek, a hajam pedig kisimították és csak hagyták, hogy szabadon a vállamra hulljon. Mikor kész lettem, elindultam a fotós felé. Az afrofonatos és a banda menedzsere tőlem nem messze álltak.
- Nem érdekel, David. Én nem fogok ezzel a libával fotózkodni. Kétszer is felpofozott! – Hallottam a gitáros hangját. Mosolyogva elindultam feléjük. – Érted?! Kétszer! Baromi beképzelt!
- Akárcsak te! – Léptem melléjük és a srácra vigyorogtam. – Én se akarok veled dolgozni, hidd el! – Mondtam gúnyosan. – De megcsinálom ezeket a képeket, mert ÉN profi vagyok! – Jól kihangsúlyoztam a szót, aztán ismét a fotóshoz indultam.
- Profi vagy?! Na azt megnézem… - szólt utánam lenézően.
- Felőlem – rántottam meg a vállam.
A gitáros végül úgy döntött, megcsinálja velem a képeket, hogy bebizonyítsa, ő profibb nálam.
- Oké, gyerekek! – Mondta nekünk a fotós, Jared. – Mivel Tomról és rólad van szó – nézett rám - , ezek a képek jóval merészebbek lesznek. Azt akarom, hogy csavard el Tom fejét! Látni akarom, ahogy izzik közöttetek a levegő!
- Rendben – bólintottam.
- Az nehéz lesz… - szólt közbe Tom megvetően.
- Beszélhetnénk négyszemközt? – Néztem a gitárosra.
- Tőlem – megrántotta a vállát és elindult utánam. Pár méterrel odébb megálltam és rá szegeztem a tekintetem.
- Figyelj! Te utálsz engem, én utállak téged. Téged zavar, hogy visszautasítalak, engem meg zavar, hogy annyira nyomulsz. Ezt most felejtsd el! Felejts el mindent, ami kettőnk között történt! Felejtsd el a pofonokat, a vitákat, a beszólásokat, mindent… - Meglepődve, hatalmas szemekkel nézett rám. – Képzeld el, hogy most találkozunk először. Mondjuk egy buliban. Azt akarom, hogy vegyél le a lábamról. Hódíts meg! Vess be mindent, oké? Ezt csak a saját érdekedben mondom. Mert én hiába csinálom jól a dolgom… Ha te nem vagy hajlandó velem dolgozni, akkor az összes kép mehet majd a kukába.
Vártam, hátha mond valamit,de ő csak csendben figyelt engem. Megfordultam és elindultam vissza Jaredhez. Tom pár másodperc múlva már mellettem volt.
- Csak nehogy felpofozz, ha hozzád merek érni – mondta mosolyogva.
- Nem foglak – nevettem.
- Kezdhetünk? – Kérdezte a fotós. – Tudjátok a dolgotok?
- Ne aggódj, Jared. Tökéletes képek lesznek. Mindketten profik vagyunk.
És elkezdődött a fotózás a gitárossal. Már volt kb 15-20 képünk, de Jared szájából a „Jó”, „Ez az” és a „Szép” utasításokon kívül szinte nem is hallottunk mást. Kezdtem kissé kétségbe esni. Szép, meg jó, de nem tökéletes. Nem lennék elég jó ehhez? Ugyan már! Az kizárt! Meg tudom csinálni, elvégre profi vagyok.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve az afrofonatoshoz fordultam, a pólójánál fogva magamhoz húztam és úgy tettem, mintha a fülébe súgnék.
- Csodálatos! – Kiáltotta a fotós.
Szembe fordultam Jareddel. Tom szorosan mögém lépett, kezeit a derekam köré fonva megfogta a topom alját elől. Az egyik felét felfelé, a másikat lefelé húzta, mintha el akarná tépni. A nyakamba fúrta a fejét és a dekoltázsom kezdte bámulni.
- Kezdtek  nagyon belejönni – mondta Jared, miközben csak úgy kattogott a gép. Tomhoz fordultam ismét, karjaim a nyaka köré fontam és magamhoz húzva megcsókoltam a nyakát, miközben ő átölelt.
A következő pillanatban a gitáros a falhoz döntött, a fejem mellett megtámaszkodott a bal kezével, miközben a másikkal végigsimított az arcomon és a nyakamon, pimaszul mosolyogva.
- Tökéletes! – Kiáltotta Jared boldogan.
Elégedetten elmosolyodtam és még közelebb húztam magamhoz a srácot, miközben a bal lábam felhúztam és a csípőjéhez szorítottam. Ő végigsimított a jobb kezével a combomon és közben a nyakamhoz hajolva egy apró csókot lehelt rá.
- Ez az! Ezt akartam látni! – Mondta a fotós izgatottan.
- Miért van az, hogy a meló legjobb része mindig Tomnak jut? – Kérdezte Georg a többiektől, akik a fotózást figyelték.
- Ilyen a szerelem…- Közölte Bill mosolyogva.
- Csak így tovább! – Kiáltotta Jared nekünk.
Tom mélyen a szemembe nézett, aztán hirtelen, minden előzmény nélkül, megcsókolt. Ajkai szinte beszívták az enyémeket, a nyelve vadul utat tört magának, hogy aztán gyors táncba kezdjen az enyémmel. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy levegőt sem kaptam. Szája lassan elvált az enyémtől, hátrébb húzódott. Én pedig gondolkodás nélkül pofon vágtam. Ismét. Lefejtettem magamról a kezeit, majd senkivel és semmivel nem törődve elindultam az épület kijárata felé. Minden szem a gitárosra szegeződött.
Idegesen feltéptem az ajtót és kiléptem a szakadó esőbe. Most nem érdekelt semmi, csak egyedül akartam lenni egy kicsit. Tudtam, hogy hamarosan kijön utánam valaki. Bill, Matt, Jared, Peter vagy valamelyik asszisztens. Hallottam, hogy nyílik mögöttem a ajtó és hallottam a esőben felém közeledő lépteket is.
- Most meg mi bajod? – Állt meg mellettem Tom. Na rá pont nem számítottam.
- Hogy mi bajom?! Csak úgy megcsókoltál… - fordultam felé dühösen. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Kapucnija a fejére volt húzva, de ennek ellenére hosszú szempilláin esőcseppek csücsültek, arcán az ég könnyei folytak végig. Most gyönyörűbbnek láttam őt, mint valaha.
- Te meg csak úgy felpofoztál. Pedig azt mondtad, hogy nem fogsz.
- Igen, ezt mondtam. Nem is tettem egészen addig, amíg… Arról nem volt szó, hogy lesmárolsz! – mondtam hangosabban. – Elfelejted, hogy hol vagyunk! Ez egy fotózás és én nem az egyik plázapi.csád vagyok!
- Nem! Ez egy buli és te vagy az a csaj, akit meg akarok hódítani – közölte velem mosolyogva. – Te magad mondtad, hogy…
- Igen, tudom! – Vágtam közbe. – De nem úgy értettem, hogy csókolj meg! Ez… Annyira gyerekes vagy!
- Akkor mondd a szemembe, hogy nem élvezted!
Elszorult a torkom, de a szemébe néztem. Hogy a fenébe ne élveztem volna? De neki ezt nem kell tudnia. Úgysem érdekelné…
- Nem élveztem! – Hazudtam a szemébe.
Szorosan elém lépett, karjait a derekamra fonta.
- Nem tudsz jól hazudni! – Mosolygott.
- Én nem…- kezdtem, de ő elhallgatott.
- Cssh! – Mutatóujját egy pillanatra az ajkaimra helyezte. – Most felejtsd el a fotózást! Felejtsd el Billt, Jaredet... Felejts el mindent és mindenkit rajtunk kívül! És csak hagyd, hogy újra megcsókoljalak.
- Az előbb is hagytam… - Suttogtam.
- Igen. De most felejtsd el a pofont is – mondta mosolyogva, aztán gyengéden megcsókolt.
Az volt az első igazi csókunk. Azt hiszem, azóta szeretem az esőt.
-Ugye tudod, hogy ezt még rengetegszer el kell majd mesélned, anya? – Kérdezte Aaron.
- Hát persze – mosolyogtam.
- Na… - állt fel Alex a helyéről. – Köszönöm a szendvicset, nagyon finom volt. Nekem készülnöm kell – elindult kifelé a konyhából.
- Hova mész? – Szóltam utána.
- Randim lesz Heidivel – mondta, aztán már csapódott is utána a szobája ajtaja.
- És Natasha? – Fordultam kérdőn Aaronhoz.
- Tudod, hogy milyen. Szerintem lefeküdt vele, aztán dobta.
- Sziasztok! – Köszönt Tom a konyhába lépve.
- Szia, Apa!
- Szia Szívem! – Megvártam, míg mellém lépett és gyengéden megcsókoltam. – Csurom víz vagy – engedtem el.
- Esik az eső – mondta mosolyogva és átkarolt.
- Öhm.. akkor én most hagylak titeket romantikázni – mondta zavartan Aaron és észrevétlenül kisurrant a konyhából. Mi ebből már semmit sem érzékeltünk. A gitáros közelebb húzott magához és gyengéden megcsókolt.