~ 33.rész – Szörnyű és tökéletes ~

Samantha Feder a tükör előtt állt és idegesen húzkodta a szoknyáját. Annyira nem illett hozzá ez a ruha. Sokkal szívesebben viselt volna egy laza farmert pólóval. De nem akarta, hogy miatta rosszat gondoljanak Tomról. Tisztában volt vele, hogy a fiú magasról tesz a negatív véleményekre, de őt érdekelte, hiszen fontos volt neki a rasztás. Aztán eszébe jutott Justin és Emma arca, mikor meglátták abban a ruhában. Szemük tágra nyílt, az álluk szinte a padlót súrolta. Sam azt hitte, azért, mert rémesen áll neki. De aztán Jus megszólalt:
- Azt hiszem, Tomnak szűk lesz a gatyája.
Feder elmosolyodott. Emma és JT odavoltak érte. De vajon nem csak azért, mert régóta a barátai? Izgatottan túrt a hajában. A mobilja őrült dallamot játszva csörgött az ágyon. Mosolyogva vette fel.
- Szia, Kicsim! Kész vagy?
- Aha.
- Oké. A srácokkal a hallban vagyunk. Gyere le!
- Rendben. Szia!
- Szia!
A graffitis kikapcsolta a telefonját, majd a dohányzóasztalra tette. Még egyszer megnézte a tükörképét, majd magabiztos – vagy legalábbis annak tűnő – léptekkel elhagyta a szobát.
Tom Kaulitz a zsebébe süllyesztette a mobilját, aztán a barátaira nézett.
- Te most kajakra a nőddel beszéltél? – A basszeros kérdőn nézett rá.
- Ja.
- És mi erről a lányról eddig miért nem hallottunk? – Kérdezte Gustav.
- Csak egy hete járunk és… Nem is tudom. Még nem volt időm mondani nektek – rántotta meg a vállát. – De most megismerhetitek majd.
A srácok beszélgettek, nevetgéltek várakozás közben. Gustav éppen a nővére véleményét mondta a többieknek a legutóbbi koncertjükről, mikor Georg egy pillanatra megfagyott, aztán eltátotta a száját.
- Azt a ku.rva… Micsoda csaj… - hüledezett.
A többiek érdeklődve fordultak arra, amerre barátjuk nézett. Tom teljesen elképedve, megbabonázva bámulta a fekete szépséget. Egy rövid, fekete koktélruhát viselt, amely kiemelte máskor hatalmas ruhák mögé rejtett tökéletes alakját. Fekete fürtjei enyhe hullámokban omlottak a vállára, formás lábait tűsarkúba bújtatta. Tom lehunyta  szemeit egy pillanatra és megrázta a fejét, mintha rosszul látott volna az előbb. A rasztás felpillantott, a lány melléjük lépett.
- Sam? – Hitetlenkedve nézett rá.
- Igen?
- Ez… szóval… izé.. atyám! – Alaposan végigmérte.
- Ennyire szörnyű? – A graffitis kérdőn nézett rá.
- Hát, Kislány, ha nálad ez a szörnyű, akkor megnézném a tökéleteset is! – Mosolygott rá Georg. A táncos zavartan visszamosolygott rá, majd újra a barátjára pillantott.
- Tom… - szólította meg gyengéden, de a srác nem reagált. Bill oldalba bökte, mire Samantha szemeibe nézett.
- Ne haragudj, én csak… Adj egy percet! Most sikerült alaposan meglepned.
- Nem tetszik?
- Nem tetszik?! Én csak… Nem jutok szóhoz, olyan gyönyörű vagy.
- Köszönöm! – Felelte pirulva, aztán a többiekhez fordult. A gitáros egy ideig csak bámulta, aztán feleszmélt.
- Ja, igen! – Feder mellé állt, gyengéden átkarolta a derekát. – Srácok, ő a barátnőm, Samantha Feder. Ők pedig Gustav Schäfer és Georg Listing.
A lány beszélgetni, ismerkedni kezdett a többiekkel. Kaulitz a gondolataiba mélyedt, a nyakán érzett nedves ajkak zökkentették vissza a valóságba.
- Baj van? – Súgta Sam.
- Nem, dehogy – rá mosolygott és adott egy apró csókot a szájára, miközben az a gondolat zakatolt a fejében, hogy nehéz lesz türtőztetnie magát a graffitis mellett.