~ 30.rész – Angol óra ~

A következő pár napban Samantha és Tom kissé elhanyagolták egymást. Na nem mintha a fiatalok nem akartak volna folyton együtt lenni. De Tomot lefoglalták a kötelességei, Samet pedig a táncpróbák. Így általában csak a suliban jutott idejük egymásra.

- Szia, Kicsim! – Köszöntötte Tom a barátnőjét az ebédlőben, majd leült mellé és egy rövid csókot nyomott az ajakaira.

- Szia! – Sam mosolyogva tette le a könyvet, amit eddig olvasott.

- Többiek?

- Emma beteg, Justin meg még órán van, gondolom.

- Mit csinálsz délután?

- Próbám lesz négytől hatig. Előtte meg tanulnom kell.

- Ohh… kár. Ma ráérek. Gondoltam, csinálhatnánk valamit, de akkor ez kilőve.

- Menünk el este kajálni. Próba után úgyis totál éhes leszek.

- Oké, jó ötlet. Milyen órád lesz?

- Angol. És neked?

- Lyukas. De esetleg bemegyek veled angolra. Úgysem árt a gyakorlás.

- És még mellém is tudnál ülni, mivel Emma nincs… - vigyorogott.

- Hm… nagyon csábító ajánlat… - nevetett és az ölébe húzta Federt.

- És Bill? Neki is lyukasa lesz?

- Nem. Csoportbontásban vagyunk. Rá egy dögunalmas matek vár.

- Akkor jössz? – Pattant fel Samantha, felkapta a táskáját és a könyvét.

- Öhm… persze – mosolyogva állt fel ő is, keze szinte önkéntelenül karolta át a barátnője derekát. Mire a nyelvi teremhez értek, már mindenki bent volt. Kíváncsi pillantások kereszttüzében ültek le. Sam elővette a művészi firkákkal díszített füzetét és olvasni kezdte. A gitáros közelebb hajolt hozzá és kitartóan fürkészni kezdte az arcát. A fekete szépség észrevette, hogy a srác őt nézi, így rá pillantott. Szinte azonnal zavarba is jött? Az az átható tekintet, az a csábító mosoly és az a csillogó piercing, amit a nyelvével bökdösött. A lány zavartan fordult a táskájához és elővette a könyvét. Nem volt jellemző rá, hogy elpirult, de úgy érezte, hogy az arca most lángol. Kinyitotta a könyvet és próbált belemélyedni. Gondolni sem akart a rasztára, aki azzal a zavarba ejtő pillantással nézte. Egy puha kéz félresimította haját a nyakából, majd nedves ajkak tapadtak a bőrére és finom puszikkal halmozták el. Egy ideig nem foglalkozott vele, aztán halkan felsóhajtott és Tom felé fordulva sóváran tapadt a szájára. Lágyan ízlelgették egymás ajkait, puhán, gyengéden. A meghitt pillanatot az ajtó csapódása és egy hang zavarta meg.

- Khm… Mr. Kaulitz! Megtudhatnám, hogy maga mit keres itt?

- Persze, Mr. Müller! Lyukasom van, és gondoltam, ahelyett, hogy valahol lófrálnék, inkább hasznosan töltöm az időm és bejövök angolra. Sosem árt a gyakorlás. Remélem, nem gond.

- Nem, amennyiben nem vonja el Miss Feder figyelmét a tananyagról.

- Ígérem, hogy csendben leszek és nem zavarok senkit.

- Rendben. Akkor maradhat. Kérem, mindenki nyissa ki a munkafüzetét a 158. oldalon és oldja meg a 4. és 5. feladatot. Mr. Kaulitz, maga Miss Federrel dolgozzon.

A srác mosolyogva hajolt közelebb, kezét a graffitis combjára csúsztatta és a munkafüzetet nézte. Samanthában jóleső bizsergés kelt életre, a szíve hevesebben kezdett dobogni. Ettől a pillanattól kezdve bármennyire is próbált a tanárra figyelni, nem ment neki.