~ 29.rész – Fontos vagy ~

Samantha Feder sosem volt egy félős lány. Most azonban szorosan lehunyta a szemeit, arcát a gitáros nyakába temette és még csak véletlenül sem nézett a tv-re.

- Muszáj ezt a filmet néznünk? Nem nézhetnénk mást? – mormogta.

- Miért? Nem is olyan durva…

- Szerinted. Én meg már itt totál kivagyok. Pedig nem vagyok egy félős kislány. Nézzünk már mást!

- De engem érdekel. És már csak egy óra van belőle.

- Egy óra? Jesszus. Én nem… Várjunk csak! – felemelte a fejét és egyenesen a gitáros szemébe nézett. – Te ezt élvezed!

- Mi? Mit? Nem tudom, hogy miről beszélsz. – mondta komolyan, de a végére elmosolyodott.

- Te, te, te… áh! Menj a pi.csába! Én itt szenvedek, te meg tök jól szórakozol rajtam. Cse.szd meg, Tom!

- Nem gondoltam, hogy ennyire nem fogod bírni.

- Azért az első 10 perc után már eszedbe juthatott volna. Ennyire nem lehetsz kö.csög!

- Most miért? Csak azt ne mondd, hogy nem élvezted, hogy hozzám bújhatsz.

Már nyitotta a száját, hogy mondjon valami csípős visszaszólást, de a srác közbevágott.

- Kár tagadni. A szemeid mindent elárulnak.

- Akkor rosszul látsz. Ugyanis jelen pillanatban…

- … meg akarsz csókolni. Nagyon….. – suttogta, majd ajkait a lányéra tapasztotta. Forró nyelve utat tört magának, aztán a másikhoz simulva szenvedélyes táncba kezdett. Sam  karjai a gitáros nyakára fonódtak, közelebb húzta magához. Tom gyengéden ledöntötte a graffitist az ágyra, a puha párnák közé. Keze játékosan csusszant a lány felsője alá, a derekát cirógatta. Sam felsóhajtott, hátra hajtotta a fejét. A rasztás sem tétlenkedett, finom csókokat adott a barátnője nyakára.

- Kívánlak. – súgta érzéki hangon a fülébe és a keze máris a melltartó pántjánál járt.

- Hűtsd le magad! – Feder nevetve tolta el magától a srácot.

- Tudom, hogy te is kívánsz. – csábító mosollyal az arcán Samantha fölé hajolt, végigsimított az arcán.

- Igen, kívánlak. De nem fogok lefeküdni veled. Még nem…..

A gitáros kissé csalódottan nézett a fekete szépségre, aztán ledőlt mellé. Nem mosolygott, nem viccelődött, csak a plafont bámulta mereven.

- Tom! – Sam fölé hajolt és megsimította az arcát. – Hey! Nem miattad van. Tök jó pasi vagy: vicces, laza, helyes, spontán, jófej… És tudod, hogy nagyon bírlak. De nálam a sze.x  érzelmi alapon működik. Csak akkor tudok lefeküdni valakivel, ha biztos vagyok az érzéseimben. És én még nem vagyok biztos ebben a kapcsolatban. Nem akarok elsietni semmit. De tényleg nem veled van a gond. Oké?

- Persze.

- Most haragszol? – Feder a fiú mellkasára hajtotta a fejét, ujjár végighúzta a hasán és kérdőn nézett rá.

- Nem, dehogy. – elmosolyodott. – Megértelek. Én sem akarok elsietni semmit. Nem akarom, hogy azt hidd, sürgetlek, vagy  hogy miattam muszáj megtenned. Képes vagyok várni rád, mert fontos vagy nekem.

- Ezek nagy szavak, Tom.

A lányra nézett, mosolyogva rántotta meg a vállát.

- De ha egyszer így érzem…