~ 28.rész – Nem kell mindig együtt lennünk ~

Samantha az ebédlőben ült a szokásos asztaluknál, Emma és Justin pedig vele szemben foglalt helyet. Ettek, beszélgettek és nevetgéltek. Nyílt a menza ajtaja, egy csapat fiú lépett be. Nevetve, egymást lökdösve álltak be a sorba. A rasztás körbenézett a helységben, majd amint megpillantotta a fekete szépséget, ikréhez hajolt. Váltottak pár szót, aztán a gitáros vigyorogva a lány felé indult.

- Nem gond, ha ideülök hozzátok? – állt meg az asztal mellett és körbenézett a kis társaságon. Sam a barátaira pillantott, mire ők csak megrázták a fejüket.

- Nem, dehogy! – mosolygott a barátjára a graffitis. A srác mosolyogva ült le mellé, adott az arcára egy puszit.

- Milyen órád volt?

- Töri. És a második világháborút vettük.

- Akkor majd korrepetálhatsz belőle… - nevetett. – Vehetek? – bökött a lány előtt levő sült krumplira.

- Ühüm. – bólintott a csaj, aztán kivett egy krumplit és Tom szájához tartotta. Kaulitz mosolyogva kapta be a hasábburgonyát, majd Samanthához hajolt és megcsókolta.

- Hm… nem is rossz. – vigyorgott. Most ő adott Feder szájába egy krumplit és újabb csókban forrtak össze.

- Elmegy tőletek az étvágyam. – jelentette ki Emma. A két fiatal egymásra vigyorgott, aztán a szőke lányra néztek.

- Sajnáljuk. – mondta bűnbánó arccal Sam.

- Dehogy sajnáljátok. – nevetett Justin.

- Milyen igaz! – nevetett fel Tom is, mire aztán a két lány is nevetni kezdett. A rasztás a barátnője derekára fonta a karjait, közelebb húzta magához, majd belecsókolt a nyakába.

- Oh.. mindjárt itt a kajám. Már éhen halok.

Feder felpillantott és látta, amint Jack, Dominic és Andreas a banda törzsasztala felé veszi az irányt, Bill pedig feléjük igyekszik.

- Tom! Ülj vissza nyugodtan a srácokhoz. Nem kell állandóan együtt lennünk. Legyél most a barátaiddal! – nézett a fiúra.

- Sokkal szívesebben vagyok veled. – mosolygott.

- De miattam nem kell…

- Tudom. – vágott közbe. – Sose kérnél rá. Ennyire már ismerlek. De most veled akarok lenni, oké? Vagy ha te ennyire nem akarod, akár el is mehetek…

- Nem már! – nevetett Samantha és visszahúzta maga mellé a srácot. – Olyan bolond vagy! – hozzá simult és adott egy puszit a nyakára.

- Ezt már szeretem. – felsóhajtott és végigsimított a barátnője combján.

- Sziasztok! – Bill mosolyogva állt meg az asztal mellett. Két becsomagolt hamburgert szorongatott a kezében, az egyiket letette a bátyja elé. – Tessék.

- Kösz! – a rasztás már el is kezdte kibontogatni a csomagolást.

- Oké. Akkor én megyek is. – az énekes már fordult el, mikor a graffitis utána szólt.

- Nem ülsz le?

Bill kissé meglepődve fordult a lány felé.

- Nem akarok zavarni.

- Ha zavarnál, akkor nem kérdeztem volna. Na… ülj már le! – unszolta mosolyogva.

A fiú a banda asztalához pillantott, ahol a barátai Sandra és Anne társaságában ettek. Visszafordult Samanthához, aztán rámosolygott és leült az ikre mellé.