„Wir wollten nur REDEN…”

A hotel bárjában ültünk egy-egy ital társaságában és beszélgettünk. Csak ő meg én. A hely egész hangulatos volt. A falak narancsszínben pompáztak, a bútorok feketék voltak, halk zene szólt. Rajtunk kívül csak pár ember ült a pultnál vagy egy-egy eldugottabb sarokban.

- …érted. És tök gáz volt az egész, mert hirtelen elkezdett sikítani, aztán meg a nyakamba ugrott. Nem elég, hogy halláskárosodást szenvedtem, még majdnem meg is fojtott. És azt hiszik, hogy ez bejön nekem. – mesélte Tom Kaulitz, mire én nevetni kezdtem.

- Jófej vagy. Én itt halál komolyan beszélek, erre te kiröhögsz. Tök jól esik ám! – mondta, miközben bevágta a műdurcát.

- Ne haragudj. Nem rajtad nevettem. – gyengéden végigsimítottam a karján. – Csak azért elég vicces még elképzelni is, ahogy visítozva a nyakadba ugrik… - mondtam mosolyogva.

- Na ja. Bill is alig bírta elfojtani a vigyorát. – mosolyodott el ő is. Csend lett, de nem az a kínos csend. Ittam egy korty martinit és letettem a poharam.

- Fa.szom!

- Mi az? – kérdőn néztem rá, mire ő csak elvigyorodott.

- Eddig észre se vettem, hogy mennyire dögös vagy.

- Kösz.

Azért ez kicsit sértő volt rám nézve. Bezzeg én egyszerre észrevettem, hogy milyen helyes.

- De most kajakra. Full jó csaj vagy, nekem meg csak most tűnik fel. De gáz vagyok…- még mindig mosolygott.

- Hát… Legközelebb nézd meg jól, hogy kivel beszélgetsz.

- Hm… jó ötlet. – ajka vigyorra húzódott, hatalmas, csillogó szemeivel alaposan végigmért.

- Engem nem tudsz zavarba hozni.

- Biztos? –vigyorogva közelebb hajolt hozzám és látványosan a dekoltázsom kezdte bámulni.

- Elnézést a zavarásért! – lépett oda az asztalunkhoz a pincér. – Ezt az úr küldi Önnek! – letett elém valami koktélt, a pultnál ülő 20 év körüli srácra mutatott, aztán el is ment.

- Ezek szerint más is észrevette, hogy jó csaj vagyok. – mondtam nevetve és a srácra néztem, aki rám kacsintott. – Meg kéne köszönnöm neki.

- Csak azt nem mondd, hogy szívesebben lennél vele. – súgta a gitáros a fülembe. Hallottam, ahogy a levegőt veszi, éreztem a forró leheletét a bőrömön.

- Én ezt nem mondtam. – ártatlanul néztem rá.

- Akkor majd én elintézem. – megfogta a koktélt és odament a sráchoz.

A pasi értetlenül nézett rám, mire én csak megrántottam a vállam.

- Hello!

- Na idefigyelj, haver! – kezdett bele Tom a mondandójába. – Mielőtt italt küldesz egy csajnak, nézd meg, hogy nincs-e a barátjával.

- Nekem nem úgy tűnt, hogy…

- Nem érdekel, hogy tűnt. – vágott közbe az afrofonatos. – Ne küldözgess semmit a csajomnak. Érthető voltam?

- Persze. Bocs.

A gitáros hátat fordított neki és mosolyogva elindult felém.

- Elintéztem. – ült le mellém. – Hiányoztam? – érdeklődve nézett rám.

- Nem is tudod, mennyire… - válaszoltam nevetve. – Kösz, hogy elintézted. – mondtam komolyan.

- Nincs mit. – mosolygott.

- Azért gáz, hogy azt hiszi, elég egy ital meg egy kis duma, aztán megdughat.

- Ez van. Ellenállhatatlan vagy, akárcsak én. – nevetett.

- Na igen. – mosolyodtam el.

Közelebb csúszott hozzám, kezét a hátamra tette és apró puszikat adott az arcomra.

 - Mit csinálsz? – kérdőn fordultam felé.

- Zavarba hozlak. – suttogta. Forró lehelete a bőröm csiklandozta, ajkai a nyakamra tévedtek.

- Ez… ezt nem itt kéne… - súgtam. – Nem hiányzik egy címlap sztori!

- Felmenjünk? – kérdőn nézett rám.

- Ühüm. – bólintottam és megittam a maradék martinit. Felálltunk, felkaptam a dzsekim és a táskám, majd a pulthoz sétáltunk. Tom átkarolta a derekam, közelebb húzott magához.

- Mit adhatok? – nézett ránk a pultos srác.

- Írja az italainkat a számlához! – válaszolt a gitáros.

- Rendben!

- Kösz.

Kisétáltunk a bárból, beszálltunk a liftbe és a srác megnyomta a 4-es gombot.

- Kettesben vagyunk! – mondta vigyorogva és finoman a tükörhöz szorított. – Végre. – súgta és lehajolt, hogy megcsókoljon. Én azonban elfordítottam a fejem, így ajkai az arcomat érték.

- Ne játssz velem! – nyögte. Szája leheletfinoman súrolta a bőröm, aztán a nyakamra adott apró puszikat.

- Nem játszok. – mondtam.

A lift hirtelen megállt, az ajtó kinyílt. Tom mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.

- Menjünk! – átkarolta a derekam és úgy léptünk ki a liftből. Elkísért a szobámig, lazán az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy kinyissam az ajtót. A szobám bejárata kinyílt, a gitárosra pillantottam.

- Nincs kedved átjönni hozzám dumálni még vagy valami? – kérdezte egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében.

- De. Csak ledobom a cuccom.

A szemében játékos fény csillant, arcán megjelent egy pajkos vigyor.

- Megvárlak. – belecsókolt a nyakamba, aztán a pillantásával követte, ahogy bemegyek a szobába, leteszem a dzsekim és a táskám az ágyra, előveszem a cigim és visszamegyek hozzá.

- Azt hittem, le akarsz szokni.

- Akarni akarok, de úgysem tudnék. Különben meg… mindenkinek van valami káros szenvedélye. – bezártam az ajtót és pár méterrel arrébb sétáltunk, az afrofonatos szobájához.

Kinyitotta az ajtót és beengedett maga előtt.

- Ugye nem gond, ha rágyújtok? – a választ meg sem várva az erkély felé indultam.

- Nem. – az asztalra dobta a kulcsot, majd megfogta a cigis dobozát és zsebre tette. A minibárból elővett egy üveg pezsgőt, kibontotta, töltött két pohárba, majd kijött utánam az erkélyre, ahol én már bagóztam.

- Tessék! – nyújtotta az egyik poharat.

- Kösz. – mosolyogva vettem el tőle.

- Akkor… igyunk kettőnkre!

- Ránk! – koccintottunk, aztán megittuk a pezsgőt. Tom előkotort a zsebéből egy cigit és ő is rágyújtott.

- Imádom Berlint. – a korlátra támaszkodtam és csak néztem a kivilágított épületeket. – Olyan gyönyörű.

- Na ja. – a gitáros mellém támaszkodott, de ő engem figyelt. – Hozzád képest semmi. –fűzte hozzá.

- Kösz. – mosolyogva pillantottam rá.

- Wir wollten nur reden… und jetzt liegst du hier… und ich lieg daneben… reden. reden… - énekeltem halkan.

- Emlékszem, mikor Bill először beszélt rólatok. – kezdte mosolyogva. – „Az énekes csajnak olyan szép hangja van. Nekik kell az előzenekarunknak lenniük!” – utánozta az öccsét. – Igaza volt rólad.

- Köszi. Amúgy mi lesz a holnapi program?

- Délelőtt lesz egy közös interjú, aztán kajálunk, esetleg elmegyünk valahova, délután meg egy tv-s szereplés. És megyünk is tovább.

- Hova?

- Nem tudom. Az ilyeneket Bill tartja észben.

- Ja. Nálunk meg Chris.

- Vele valahogy tökre nem jövök ki.

- Azt észrevettem. Chris amúgy jófej, csak régen jártunk és most egy kicsit féltékeny… - elnyomtam a cigim.

- Kire? – érdeklődve nézett rám.

- Rád.

- Rám.

- Aha. Tudja, hogy bejössz nekem…- megfordultam, letettem a poharam és háttal a korlátnak dőltem.

- A dolog kölcsönös. – elnyomta a csikkjét, majd letette a poharát. Elém lépett, karjait a derekamra fonta és olyan közel hajolt hozzám, hogy csak cm-ek voltak köztünk.

- Mit csinálsz?

- Azt, amit már rég meg kellett volna tennem… - súgta, aztán gyengéden megcsókolt. Ajkai a nyakamra tévedtek, felsóhajtottam.

- Nem lehet. – nyögtem és finoman eltoltam magamtól. – Tudod, hogy David és Jason megtiltották, hogy…

- A tiltott gyümölcs a legédesebb. – mondta, majd magához húzott és a szája újra rátalált az enyémre. A csókjai úgy hatottak rám, mint a méreg. Megbénították az agyam és nem hagytak gondolkodni. Visszabotladoztunk a szobába és az ágy felé hátráltunk, miközben szinte másodpercenként lekerült rólunk egy-egy ruhadarab…

Másnap reggel arra ébredtem, hogy csörög a mellettem édesen szuszogó gitáros mobilja.

- Tom! – szólítottam meg és adtam egy puszit az arcára.

- Hm? – nyöszörögte.

- Csörög a mobilod.

- Fa.szomba! Csak egyszer hagynának aludni.- morogva, álmos szemekkel nyúlt a telefonjáért. – Mi van? – szólt bele.

- Már rég itt kéne lenned. Igyekezz, mert David ku.rva ideges. És szólj Lexnek is! – hallotta a vonal másik végéről Bill hangját.

- Kösz. – letette a telefont, rám nézett, magához húzott és mosolyogva megcsókolt.

- Ki volt az?

- Bill. Csak szólt, hogy elaludtunk és hogy David ku.rva ideges.

- A francba! – kimásztam az ágyból és gyorsan magamra rángattam a ruháim.

- 10 perc alatt elkészülsz? – kérdezte a gitáros, miközben mosolyogva figyelt.

- Aha.

- Majd beszólok hozzád, ha megyek le.

- Oké. Köszi. – adtam a szájára egy gyors puszit és otthagytam.

10 perc múlva már a liftben álltunk és a földszintre tartottunk.

- Tetszik ez a felső. Kiemeli az idomaid. – Tom vigyorogva karolt át és megcsókolt.

- Tudtad, hogy a lila a kielégítetlen nők színe? – kérdeztem, mivel a felsőm is ilyen színű volt.

- Tényleg? Akkor majd este kielégítelek. – birtoklóan a fenekembe markolt és újra megcsókolt.

- Jason és David ki lesznek akadva, ha így meglátnak minket.

- Figyelj! Egyenlőre még mi fizetjük őket. És nekem senki nem fog dirigálni.

- Ez tetszik! – nevettem és most én csókoltam meg.

Nyílt a liftajtó, egymást átkarolva, vigyorogva léptünk ki a liftből és a szálloda hallja felé indultunk.

- Na végre! – kiáltott fel David, mikor meglátott minket. – Mi a fa.szom? – nézett végig rajtunk. – Ezt mégis hogy képzelitek? Megmondtam, hogy semmi nem lehet köztetek! – mondta vörös arccal, megemelt hanggal.

- Először is: ne kiabálj, mert én sem kiabálok. Másodszor meg: lesza.rom, hogy mit mondtál. Nekem senki nem parancsolgathat.

- Lex?! – jött oda a menedzserünk, Jason is. – Ezt nem hiszem el, komolyan… Megmondtuk, hogy…

- Nem! – vágtam közbe. – Tomnak igaza van.

- Hát persze, hogy igaza van. – nevetett fel David. – Akkor ezt majd ti magyarázzátok ki! – a kezünkbe nyomott egy újságot, aminek a címlapján Tom és én voltunk. Továbbá szerepelt még a bulvárlapban egy kétoldalas cikk a tegnap esti iszogatásunkról a bárban, találgatásokkal, képekkel, a pultos és néhány vendég nyilatkozatával. Egymásra néztünk, majd a gitáros a menedzsereinkre pillantott.

- Mi csak beszélgetni akartunk… - jelentette ki vigyorogva.