Édes csalódás

Egy lány sétált az utcán lassú léptekkel. Az eső szakadt, a szél is őrülten fújt. Arcán könnycseppek folytak végig, de ezt senki sem tudhatta, mert a sós víz keveredett az ég könnyeivel. Úgy tűnt, valamin gondolkodik, s a külvilágot szinte nem is érzékeli. Egy lélek sem járt az utcán rajta kívül. Ha valaki észrevette volna őt, biztosan bolondnak hitte volna, de  őt már ez sem érdekelte. Szívét mardosta valami, úgy érezte, elég belülről, hisz megbántotta azt, akit a világon a legjobban szeret. Pedig nem akarta, ő tényleg nem akarta. Hirtelen megállt egy ház előtt, pár pillanatig tétovázott, aztán az ajtóhoz ment, letörölte az arcát és bekopogott.

- Szia! – nyitott ajtót az afrofonatos egy halvány mosoly kíséretében..

- Szia Tom! – nyomtam 2 puszit az arcára. – Beszélhetnék Billel? – kérdeztem halkan.

- Persze, gyere be! – elállt az útból és kitárta az ajtót, hogy be tudjak menni. – A szobájában van.

- Kösz! – feleltem. Levettem a cipőm, aztán elindultam az emeletre. Vettem egy   mély levegőt, majd bekopogtam az énekes szobájába.

- Hagyj békén, Tom! Nem akarok beszélni senkivel! – hallottam a választ az ajtó túloldaláról. Egyetlen szó nélkül benyitottam, bementem, halkan becsuktam az ajtót  és nekidőltem.

- Mondtam, hogy nem akarok dumálni! – kezdte a fekete, aki csukott szemmel feküdt az ágyán.

- Nem kell beszélned, csak hallgass meg – mondtam neki halkan, mire ő felkapta a fejét.

- Te meg mit keresel itt? – pattant fel – Megmondtam, hogy felejts el örökre! – emelte meg a hangját – Nem volt még elég? Nem elég, hogy tönkre tettél? Hogy bíztam benned és te átvertél? Hogy kihasználtál, mikor szerettelek? Nem elég? – kiabált dühösen.

- Én csak… csak azt kérem, hogy hallgass meg. Nem úgy volt, ahogy gondolod! Csak 5 percet… Adj 5 percet, kérlek!

- Nem érdekel a magyarázkodásod és nem  érdekelsz te se! – felelte hidegen.

- Bill… kérlek… - könyörgően néztem rá.

- Van 2 perced – jött a nemtörődöm válasz.

- Tudom, hogy hibáztam… nagyot hibáztam…

- Chö…

- Befejezhetném? – csattantam fel hirtelen.

- Mondd! – lenéző pillantást vetett rám.

- Na jó! Te mit tettél volna a helyemben? Amikor Kate feltűnt, annyira megváltoztál. Ráadásul aznap este is csak úgy eltűntél és annyit mondtál, hogy hozzá mész. Te nem azt szűrted volna le ebből, hogy van valami köztetek? – emeltem meg egy kicsit a hangom.

- Talán. De bízhattál volna bennem! És ez még nem indok arra, hogy rohanj Tomhoz!

- Én nem rohantam hozzá! Ő csak megértő volt és megvigasztalt. Azon gondolkodtam, hogy ha nem szeretsz, miért nem mondod meg? És ha őt szereted, engem miért hülyítesz? Tom pedig .. nem hagyott magamra a gondolataimmal… kétségek közt. A többi pedig csak jött magától. De nekem nem jelentett semmit és már százszor megbántam.

- Persze! – vágott a szavamba.

- Nem is tudod, hogy mennyire! Nélküled semminek nincs már értelme. Annyira rossz így!

- Letelt a 2 perc. Azt ajtót majd csukd be. Esetleg óhajtasz még valamit? – nézett rám.

- Csak… tudnod kell, hogy nagyon szeretlek – mondtam reményt vesztve, aztán vetettem még egy utolsó pillantást az énekesre és lassan megfordultam. A kezem már a kilincsen volt, mikor a fekete megszólalt.

- Várj! Én… - közelebb jött hozzám, én felé fordultam - … én … én még mindig szeretlek, a francba is! – mondta ki gyorsan.

- Mi? – álltam döbbenten és nagyokat pislogtam. A szívem őrülten kalapált, de féltem, hogy csak félreértettem valamit. Kezeit a derekamra fonta, közelebb húzott magához.

- Szeretlek! – suttogta, aztán lehajolt és egy érzéki csókot nyomott a számra. A derekam kezdte el simogatni, és miután elváltunk egymástól, mélyen a szemembe nézett. Ujját végighúzta az ajkaimon, majd a nyakamra adott apró puszikat.

- Akarlak – súgta a fülembe.

- Biztos vagy benne? – toltam el egy kicsit magamtól.

- Még soha nem kívántalak ennyire – újra a nyakamhoz hajolt és csókolgatni, szívogatni kezdte. Levette rólam az átázott pulcsim, aztán a vizes felsőm is. Az arcomhoz hajolt és apró puszikat adva rá a szám felé haladt. Édes csókokat lehelt az ajkaimra, óvatos harapdálta, végül ismét megcsókolt. Az ágy felé hátráltunk, rádőltünk. Az énekes megvárta, míg feljebb csúszok, egészen a párnákig, aztán fölém térdelt és ismét az ajkaimra tapadt. Lehúztam a pólóját, fordítottam a helyzetünkön. Végigsimítottam a felsőtestén, majd pici puszikkal haladtam lefelé, az arcától a hasáig. Végighúztam a nyelvem a boxere vonalánál, mire ő kéjesen felsóhajtott. Kicsatoltam az övét, kigomboltam a nadrágját és lehúztam róla. Nem sokkal később az én nadrágom is a földön landolt. Szinte pillanatok alatt lekerült rólunk a fehérnemű is. A fiú végighúzta az oldalamon puha ujjait és a hasam kezdte simogatni. Ajkai vadul ostromolták az enyémeket, miközben a keze egyre lejjebb kalandozott. Először csak egy, aztán két ujját éreztem magamban, majd a nyelve is szerepet kapott az őrjítő játékban, én pedig csak vergődtem az édes kíntól. Bill hirtelen abbahagyta a kényeztetést és az ágy mellett elhelyezett éjjeliszekrény fiókjában kezdett el kutatni. Kényelmesen elfeküdtem az ágyon és vártam az énekest, aki nagyon hamar meg is érkezett…

A fekete srác lihegve dőlt mellém, közelebb húzott magához. Egy puszit nyomott a homlokomra, miközben a hátam kezdte simogatni.

- Csodálatos voltál! – suttogtam. Bill bágyadtan rám mosolygott, majd az éjjeliszekrényen lévő cigisdobozból kihúzott egy szálat, meggyújtotta és szívni kezdte.

- Szeretlek! – súgtam a fülébe és megcsókoltam. Miután ajkaink szétváltak, ő kimászott az ágyból és az ajtó felé indult.

- Hova mész? – néztem utána mosolyogva.

- Remélem jobb voltam, mint Tom! – mondta egy lenéző pillantás kíséretében. – Örülnék neki, ha sietnél az öltözéssel! – szólt vissza az ajtóból, aztán maga után becsukva egyedül hagyott a döbbentségemmel.