Geh

Minden nap ugyanúgy telik. Rohanás reggeltől estig. Interjúk, fotózások, tv-s szereplések, próbák és koncertek. A koncert után aztán irány a hotelbe vagy hulla fáradtan felszállás a turnébuszra és indulás egy másik városba, országba. Bill Kaulitz mindig élvezte ezt… idáig… Most hihetetlenül idegesítette minden és unta az egészet. Alig várta, hogy szerelmes legyen. És amikor végre tartozik valakihez, akkor reggeltől estig dolgoznia kell. Hiányzott neki a barátnője. Habár a lány elkísérte e turnéra, mégis úgy érezte, hogy nagyon keveset van vele. Pedig ő semmi másra nem vágyott. Kezdte úgy érezni, hogy nem ad meg mindent a szerelmének. Az esti koncert után az énekes fáradtan szállt fel a turnébuszra, ami a hotelhez viszi őket. Leült az egyik sarokba, zenét hallgatott a lejátszóján és csak gondolkodott. A busz megállt, a srácok bementek a szállodába, elbúcsúztak egymástól és a szobáikba siettek. Nyílt a szobaajtó, Nina mosolyogva kapta fel a fejét. Az énekes becsukta maga mögött az ajtót és a fekete bőrkanapéra szórta a cuccait.
- Szia! Jól sikerült a koncert? – kérdezte a lány érdeklődve.
- Aha. Teltház volt. Unatkoztál?
- Elvoltam. Tv-t néztem.
Bill az ágyhoz sétált, melynek végén a barátnője ült, és elterült a vörös ágyneműn. A lány cicásan odamászott hozzá, lefeküdt mellé és simogatni kezdte a fiú mellkasát.
- Fáradt vagy?
- Igen – bólintott az énekes.
- Akkor lazulj el! – suttogta és a barátja fölé térdelt. Gyengéden végigcsókolta a srác nyakát, majd az ajkait kezdte kényeztetni.
- Ne! – tolta el a srác magától.
- Mi a baj? – kérdezte a lány ijedten.
- Beszélnünk kell! – mondta komolyan.
Nina kényelmesen leült az ágyra, Bill pedig mellé.
- Ma sokat gondolkoztam kettőnkről. És úgy érzem, hogy a kapcsolatunk semerre sem halad. Szeretném, ha hazamennél.
- Mi? Miért? – a lány tágra nyílt szemekkel, döbbenten meredt a barátjára.
- Mert én nem tudom megadni neked azt, amire szükséged van. Eljöttél velünk a turnéra, hogy velem légy, de így is naponta max fél órát ha kettesben vagyunk. Ez… ez nem neked való. Jobbat érdemelsz nálam, ennél az egésznél.
- Ez hülyeség. Tisztában voltam vele, hogy mivel jár az életed, mikor összejöttünk. De ez nem változtat semmin. Ha naponta csak 5 perced lenne rám, én akkor is ugyanúgy szeretnélek, mint most.
- Talán. De meddig? Egyszer úgyis megunnád, hogy nincs rád időm. Ha nem most, akkor 1 hét, 1 hónap vagy 1 év múlva.
- De ez nem így van! Miért vagy ennyire pesszimista?
- Én csak próbálom reálisan nézni a dolgokat.
- Én nem akarok hazamenni!
- Nem szeretnék vitatkozni veled. Hidd el, jobb lesz neked nélkülem. Kérlek, menj haza!
Nina egy ideig csak nézte Billt, aztán felállt, elrakta az elől lévő ruháit, felvette a dzsekijét. Megfogta a bőröndjét és az ajtó felé indult. Bill is felállt és követte őt. A szoba előtt a lány visszafordult az énekeshez, könnyes szemekkel nézte őt.
- Sajnálom! – súgta a fiú.
- Nem kell.
Nina közelebb lépett Billhez, felemelte a kezét és végigsimított az énekes arcán.
- Örökké szeretni foglak! – suttogta és lágyan megcsókolta a fiút, miközben az arcán végigfolyt egy könnycsepp. Aztán megfogta a bőröndjét, elindult és nem is fordult vissza. Bill csak maga elé meredt elgondolkodva. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a fejét.
- Maradj! – kiáltotta. De addigra a folyosó már üres volt.