"A lélek az a részed, ami eldöntheti: a testet szolgálja vagy a szellemet, de leginkább azzal tesz jót neked, ha összhangba tudja hozni a test kívánságait az örök szellem parancsával."

Sziasztok!
Nagyon eltűntem, tudom. Sajnálom. Volt néhány magánjellegű gondom, és most azok megoldása volt az első. De most újra itt vagyok, és talán a hangulatom is jobb lett, mint amilyen mostanában volt. Nem is tudom, hogy mi történt, mióta nem írtam. A memóriám elég vicces, néha még arra sem emlékszek, két órája mi volt, nemhogy két hete. Nézzétek el nekem.
A hétvégém elég jól sikerült. Pénteken az egész napos suli helyett csak két órát kellett bent lenne, és miután hazaértem, nekiálltam PR könyveket olvasni. El se hiszem, de kettőt is elolvastam, egy 200 és egy 300 oldalast. :) Ezzel el is ment az egész napom. Szombaton délelőtt vásárolni mentem a szüleimmel, ami egészen délutánig elhúzódott. Rengeteg jó cuccot vettem, és mivel nagy leárazások voltak, még nem is fizettem értük sokat. Tök vicces nap volt, rég nevettem már ennyit. Délután még vezetéselméletre tanultam otthon, meg a német házit csináltam. Vasárnap reggel korán felébredtem, és nem is tudtam visszaaludni. Délelőtt anyának segítettem, utána meg szocpszicho zh-ra tanultam, de azt se sokáig, mert rohadtul megfájdult a fejem. Tegnap este eldöntöttem, hogy ma délelőtt nem vagyok hajlandó bejönni suliba, úgyhogy csak kettőre jöttem be zh-zni. Azt hiszem, elég jól sikerült. Háromtól órám lett volna, de elmaradt. Negyven percet vártunk, mire kinyögték az irodások, hogy a tanár már reggel jelezte nekik, hogy nem tud ma órát tartani, csak ők elfelejtettek szólni. Rohadt ideges lettem, mert a hármas busszal simán haza tudtam volna menni, de akkor már nem lett volna értelme, mikor szóltak.  Úgyhogy most hatig szabadfoglalkozás, mert csak akkor lesz előadásom. A mai nap poénja még a buszozás volt. Nem azzal jöttem suliba, mint amivel szoktam, és ez a busz mindenhova bement. Meg még vánszorgott is, úgyhogy az eredetileg kiírt 48 perces menetidőből több, mint egy órás lett. Már minden bajom volt, mire ideértem.
Tegnap este nem tudtam elaludni, úgyhogy azon kezdtem gondolkozni, hogy mit fogok csinálni, ha jövőre végzek a sulival. Mert, hogy őszinte legyek, húsz évesen még nem akarok elkezdeni főállásban dolgozni. Legszívesebben megcsinálnék még egy szakot, vagy vmilyen tanfolyamot, csak az már mindenképp fizetős lenne. Azt a pénz meg kitermelni nem kevés munka. A szüleimtől nem várnám el, hogy fizessék nekem, de ha dolgozni kezdenék, akkor kérdés, hogy menne-e mellette a suli. Arra is gondoltam, hogy ki kellene mennem Ausztriába vagy Németországba suliba. Ausztriában pl. nem drága, és bekerülni sem nehéz, csak bent maradni nem egyszerű. Nem tudom. Annyira bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban néha. Tudom, hogy mit szeretnék elérni, csak néha nem tudom, hogyan lenne a legjobb. Kellemetlen.
Tegnap megmértem a súlyom, és azt hittem, hogy rosszul látok. Nagyon sokat fogytam. Nem mondok pontos számot, legyen elég annyi, hogy utoljára 15 évesen voltam ennyi kg. Mondjuk azt már észrevettem, hogy a nadrágjaim nagy része bő derékban, de ez nagyon durva. Ennyit tesz a stressz. Na mindegy, előbb-utóbb szerintem úgyis visszajön majd rám.
Amúgy az jutott az eszembe, hogy jön-e valamelyik kedves látogatóm/olvasóm LM.C koncertre? Én mondjuk még most se tudom 100%-ra mondani, hogy megyek, de a szándék már megvan :D
A legfontosabbat még nem is mondtam: totálisan szerelmes vagyok XD Meghallgattam Jin új albumát és végem volt. Még a megjelenés napján meg tudtam szerezni neten keresztül - hála az elvetemültségemnek, meg a jó kapcsolataimnak. Hihetetlen a srác, de komolyan. Újra és újra sikerül elérnie, hogy teljesen beleessek :) Na jó, befejezem a fangirl nyáladzást :D

Új részt most nem tudok feltenni, mert a suliban vagyok, és nincs nálam a füzetem, amibe írni szoktam. De igyekszem minél előbb hozni.

További szép napot. Puszi :)

Day 8: Egy J-Rock dal, amit szóról-szóra tudsz.
Hmmm... Legyen mondjuk... Girugämesh - Kowarete iku Sekai

Zeneajánló:
Nu'est: Face