"A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket."
 

Sziasztok!
Egy hete írtam utoljára. Azóta annyi minden történt. Hirtelen nem is tudom, hogy mivel kezdjem. Talán a sulival. A  héten minden oké volt, kétszer is volt esti órám, konkrétan kedden meg csütörtökön. És a tanárok tök jófejek, hogy fél kilenc helyett elengednek minket nyolckor, de én akkor is ülhetek negyed tízig a buszmegben, amíg jön a buszom.  Na mindegy. A keddi órára úgyse sűrűn fogok bemenni, mert nincs katalógus, a csütörtökit, meg előre tudtuk rakatni negyed hétre, úgyhogy pofátlan leszek és a hetes busszal fogok hazajárni. A franc se akar hetente kétszer este tízkor hazaesni. Csütörtökön meg este nem voltam olyan fáradt, úgyhogy ideültem a géphez és megnéztem a csoport közös mailjét, mert mondta az egyik csaj, hogy valamelyik tanártól üzenetet kaptunk. Még jó, hogy megnéztem, mert abban volt bent, hogy hétfőre a mi csoportunknak kell ppt-t csinálnia a médiatörvényről. Úgyhogy pénteken összeültünk az egyik sráccal a sulikönyvtárban és pár óra alatt összesezdtük hozzá az anyagot és megcsináltuk. Azért gáz lett volna, ha kapásból szarul indítunk. Na mindegy. Kedden meg zh-t írunk vezetéselméletből és még csak odáig jutottam el, hogy kihúzkodtam a szövegből a lényeget. Holnap neki kell állnom tanulni.
Tegnap Ocho Machon voltunk. Nem vagyok oda értük, de jó buli volt, jó hangulatot csináltak. Mondjuk ez szerintem a piának is köszönhető volt. Úgy volt, hogy ma bulizni megyek, de végül le lett fújva az egész. Kicsit se voltam csalódott, mikor órákig készülődtem és indulás előtt negyed órával lettem értesítve, hogy nem megyünk. Á, hogyan lettem volna... Holnap délelőtt a már feljebb említett zh-ra tanulok, délután meg megyünk valahova anyáékkal. De még nem tudom, hogy hova O.o
A barátommal megvagyunk, bár múlt hét óta nem találoztunk. A héten nem volt sok szabadidőm. Ha volt, akkor meg aludtam. Még bele kell rázódnom a hajnali kelésbe... Telón se sokat beszéltünk, mert egyikünkén sincs sok pénz. Neten meg nem tudunk, mert ő nincs netközelben. A fura az, hogy nem is nagyon hiányzik. A múltkor komolyan elgondolkodtam azon, hogy van-e értelme vele lenni. Mert én egyértelműen nem vagyok szerelmes belé. Mindenki azt mondja, hogy az érzések idővel alakulnak ki. Nem tudom. Szeretek vele lenni, de ha nincs velem, nem hiányzik igazán. Talán jobb lenne, ha inkább csak barátok lennénk. Tényleg nem tudom.
A múltkor az előadások közti szünetben bementünk a főtérre és sétálgattunk a csajokkal. Az egyik zebránál szembejött velünk egy hihetetlenül helyes srác, akire a barátnőm csak azt mondaná, "hűdepasi" :D Totál félreérthetetlenül megbámult, aztán rám mosolygott és kacsintott. Aztán mikor elment mellettünk, mondtam az egyik csajnak, hogy nézze meg, visszafordul-e. És visszafordult. Meg is beszéltük a többiekkel, hogy milyen jó pasi volt. És mikor az esti órám után ültem a buszmegben és vártam a buszra, leült mellém. Először nem is foglalkoztam vele, hogy ki az, mert el voltam foglalva a telómmal, aztán mikor felnéztem, láttam, hogy engem néz. Mosolygott, aztán kérdezte, hogy velem futott-e össze a zebránál. Naná :D Bemutatkozott és dumáltunk kb negyed órát, aztán ment a busza. Annyira aranyos volt, hogy az valami hihetetlen. Lehet, hogy még találkozunk, mert egy egyetemre járunk, csak ő felsőbbéves. Majd kiderül....
Új rész majd valamikor. Inkább nem ígérgetek.

Zeneajánló:
Anna Tsuchiya - I'm addicted to you