~ 5. rész- Ha törik, ha szakad ~                   

Sam beledobálta a fekete oldaltáskájába a flakonokat, magára kapott egy fekete kapucnis pulcsit és – mivel a szülei mégis otthon voltak – az erkélyen át távozott. Az utcasarkon találkozott Justinnal és elindultak a céljuk felé. Egy szűkebb mellékutcába mentek, ahol az épületek falát a műveik díszítették. A lány letette a táskáját, elővette a festékeket és egy fehéret odadobott Jus-nak is.

- Képzeld! Anyuék mégis otthon voltak, szóval az erkélyről kellett kimásznom.

- És mégis egyben vagy! – nevetett a srác – Ügyes kislány!

- Haha! Na… álljuk neki! – levette a kupakot és elkezdte „megrajzolni” a körvonalakat. Már délután eldöntötte, hogy azt a mintát fogja megcsinálni, amit Tom pólóján látott, mert nagyon tetszett neki. Már egy jó ideje dolgoztak, mikor a fiú telefonja csörögni kezdett.

- Igen? – vette fel.

-…

- A parkban pár haverommal.

-…

- Jó, rendben! Szia! – kinyomta a mobilját és a zsebébe tette.

- Ki volt az? – nézett a lány érdeklődve Justinra. Érdekelte, hogy ki telefonált, ugyanis ő csak a fiú oldaláról hallotta a beszélgetést.

- Anyu. Haza kell mennem. Te is jössz?

- Nem. Én meg befejezem.

- Nem lesz baj?

- Nem. Menj csak! Holnap találkozunk! – nyomott egy puszit JT arcára.

- Oké. Szia! – a srác elindult, az utca végéről még visszafordult és intett egyet, majd eltűnt.

Samantha ismét a fal felé fordult és folytatta a művét. Elégedetten nézte a munkáját miután végzett és csinált még pár képet a telefonjával. Az üres flakonokat a kukába, a többit pedig a táskájába tette, megfogta a tatyóját és hazafelé indult. Lassan sétált a kivilágított utcán.

- Sam? – hallott egy hangot a háta mögül. Megfordult és megpillantotta Tomot.

- Mit csinálsz itt ilyen későn… egyedül? – kérdezte a fiú.

- Dolgom volt! – megvárta még a fiú mellé ért és elindult. – Na és te?

- Nekem is!

- Haza kísérted a csajod? – kérdezte csípősen a lány. Na igen… mindenki tudta, hogy mekkora szoknyapecér az idősebbik Kaulitz.

- A pasidnál voltál? – kérdezett vissza merészen a rasztás.

- Közöd? – a graffitis hangja közömbös volt.

- Nincs csajom.

- És? – húzta fel a szemöldökét a fekete szépség.

- Csak mondtam.

Az út további részében nem szóltak egymáshoz. Csend volt, de ezt egyikük sem érezte kínosnak. Megálltak a Feder ház előtt, Tom Sam felé fordult.

- Figyelj! Holnap bulizni megyünk a srácokkal és … te is velünk jöhetnél…

- Ez nem valami jó ötlet. Nem is ismerjük egymást…

- Az ilyen bulik jól összehozzák az embereket! – mosolygott.

- Túl jól. Majd talán máskor…- hátat fordított a fiúnak és mivel tudta, hogy szülei már rég alszanak, csendesen bement az ajtón.

Tom meglepetten pislogott. Visszautasították… Most jött még csak rá, hogy nehezebb lesz, mint gondolta. Elhatározta magában, hogy ha törik, ha szakad, holnap Sammel fog menni a buliba.