~1.rész – Újabb késés, újabb intő~          

Az iskola folyosói konganak az ürességtől. A termek ajtaja csukva, az órák már elkezdődtek. A csendet léptek zaja zavarja meg. Egy fiatal lány fut végig a folyosón, majd hirtelen lefékez. Elkésett. Ismét elkésett. Pedig ő sietett, tényleg igyekezett… De ha egyszer nem ébresztette a telefonja… Tudta, hogy ez a reggel is lecseszéssel fog kezdődni a tanár részéről. Sóhajtott egyet, lenyomta a kilincset és belépett a terembe. Minden szem rá szegeződött.

- Áh! Miss Feder! Köszönjük, hogy megtisztel minket a jelenlétével! – mondta neki Miss Danger gúnyosan. – Késett! Remélem tudja, hogy ez egy igazolatlan.

- Igen, tanárnő! – bólintott.

- Üljön le!

A lány hátra sétált és helyet foglalt a középső padsor utolsó padjában. Maga mellé tette a táskáját és előszedte a könyveit.

- Látjátok! Vannak dolgok, amik sohasem változnak! – Miss Danger hangja élesen hasította a levegőt. Samantha a tanárnőre nézett. Szóval sértegetni akarja… Elmosolyodott, aztán jelentkezés nélkül megszólalt.

- Tudja, tanárnő, ezzel tökéletesen egyetértek. Sajnos maga még mindig olyan ronda, mint tavaly! – a tanárnő arcáról lefagyott a mosoly, a diákok hangos nevetésben törtek ki.

- Hogy merészeli? – habogta.

- Maga mondta mindig, hogy nyíltan mondjuk ki a véleményünket. Én csak azt csinálom, amire tanított.

- Akkor ezt most jutalmazom is egy intővel. Kérem az ellenőrzőjét! – Miss Danger odaállt a pad mellé és a kezét nyújtotta. Sam csak belerakta az ellenőrzőjét, aztán hozzáfűzte:

- Köszönöm, hogy megtisztel egy újabb intővel, Miss Danger! Igazán boldoggá tesz!

A tanárnő nem szólt semmit, csak az asztalához sétált, lerakta az ellenőrzőt  és megfogta a könyvét.

- Legyen szíves felolvasni a 225. oldalon az első bekezdést, Miss Feder! Vegyük valami hasznát magának is!

- Hányadik oldalt is mondta, tanárnő? – nézett rá a lány ártatlan szemekkel.

- 225.

- Pillanat! – elkezdte lassan lapozgatni a könyvét.

- Tempósabban, ha kérhetném!

- Igen. Mindjárt megvan! – lapozta tovább az oldalakat nyugodtan. – Áh! Megtaláltam! – kiáltott föl.

- Remek! Akkor olvassa föl!

Sam már nyitotta a száját, mikor kicsengettek.

- Jajj! Milyen kár, hogy erre már nincs idő! – vágott szomorú arcot. Miss Danger dühösen összeszedte a holmiját és kiviharzott a teremből. A lány sóhajtott. Még csak most kezdődött a nap, ő máris gazdagabb lett egy intővel. Miss Dangertől. Őt utálta a tanárok közül a legjobban. Alacsony volt és meglehetősen kövér. A legósdibb ruhákban járt és annyi parfümöt fújt magára, hogy az ember már fulladozott tőle. Haját mindig kontyban hordta, nagy orrán szemüveg csücsült. Leginkább egy pápaszemes disznóra emlékeztetett mindenkit.

- Szia! Nem láttalak reggel. Késtél? – ült le egy barna hajú fiú a padra.

- Jah.

- Na és mizu?

- Intőt kapott. Megint – huppant le Emma Sam mellé.

- Mit csináltál már megint?

- Jaj, Jus! Nem nagy cucc! Csak szemétkedett Miss Röfi, én meg nem hagytam magam. Ne fújjátok fel. Oké?

- Persze! – mosolyodott el a srác. – Hány órátok lesz?

- Em? – nézett kérdőn a barátnőjére Samantha.

- 2 irodalom, matek, angol, aztán tesi. Szóval még 5.

- Én nem maradok tesin! – szólt közbe a fekete hajú lány.

- Én se – mosolygott Emma.

- Én meg lelépek bioszról. Akkor majd 5. óra után lógunk egyet.

- Mint mindig! – nevetett Sam.