Freiheit

Bill Kaulitz a hotelszobája hatalmas franciaágyán feküdt és a plafont bámulta. Gondolkodnia kellett volna, de nem volt rá képes. Össze volt zavarodva. Nem tudta, hogy mi a helyes, hogy mit is kéne tennie. Bele sem mert gondolni, hogy mennyire meg fog változni az élete, de lehet, hogy még fel sem fogta a történteket. A telefonja rezegni kezdett, mire ő kelletlenül felvette.
- Igen?
- Szia, Bill! Mit csinálsz? – kérdezte a vonal túlsó végéről egy női hang.
- Semmit.
- A többiek?
- Már New Yorkban vannak.
- Ohh… És te… mikor mész?
- Még nem biztos, hogy megyek.
- Figyelj, Bill! Nem kell, hogy miattam rosszul érezd magad. Én nem kérem, hogy mondj le az álmaidról. Ez a te döntésed. Ma délután 5-kor a kávézóban leszek a szokásos helyemen és várni foglak. Ha ott leszel, tudom, hogy mellettem vagy. Ha viszont nem, akkor… azt is elfogadom és nem kereslek többet! – pár pillanatig csönd volt, aztán a nő szólalt meg ismét.
- Szia!
Az énekes maga mellé dobta a mobilját és tovább bámulta a plafont. Még most is emlékszik arra a bulira, ahol megismerte Sophie-t . Azon az estén többet ivott a kelleténél és másnap reggel a lány mellett ébredt. Nem emlékezett semmire. Mindketten tudták, hogy ez csak egyszeri alkalom volt és ennek fényében is búcsúztak el. Csakhogy 3 hét múlva Sophie újra jelentkezett és bejelentette, hogy terhes… Billtől. Az énekes akkor már tudta, hogy hiba volt az az éjszaka. Csak egyszer feküdt le a lánnyal, mégis az egész élete megváltozott. És most itt fekszik és nem tudja, hogy mit tegyen. A többiek már New Yorkba mentek és itt hagyták őt a gondolataival. Fogalma sem volt, mi lenne most a legjobb…. mi lenne a helyes… Adja föl a karrierjét és az álmait egy olyan lány miatt, akit nem szeret? Vagy álljon be azok sorába, akik elhagynak egy terhes nőt? Úgy érezte, a világ minden terhét ő cipeli most. Egyedül. Annyira gyengének érezte magát. Úgy érezte, nem képes meghozni egy ilyen döntést. Az idő pedig egyre csak repült. Hirtelen kopogtak. Bill felkelt és lassan az ajtó felé indult. Kinyitotta azt, és legnagyobb döbbenetére ikrével találta szemben magát.
- Hát te? New Yorkban kéne lenned!
- Szükséged van rám. Melletted a helyem… - elsétált öccse mellett és leült az ágyra.
- Mire jutottál? – nézett az énekesre.
- Semmire… - válaszolt halkan. Becsukta az ajtót és ő is az ágyra ült.
- Figyelj, Bill! Tudod, hogy bárhogy döntesz, én támogatlak. De jól gondold meg! Feladnád az álmainkat, az álmodat… egy gyerek miatt?
- Te is tudod, hogy nem én akartam…
- Igen, persze. És nem is akarlak befolyásolni. Ez a te döntésed… Csak gondold át alaposan! Egy gyerek sok felelősséggel jár…
- Igen, tudom. De akkor is az én gyerekem…
- És képes lennél miatta lekötni magad egy olyan nő mellett, akit még csak nem is szeretsz? Többé már nem lennél szabad, Bill…
- Nem lennék szabad…- ismételte elgondolkodva az énekes. Lehajtotta a fejét és a bal karján lévő tetoválásra nézett. Végigsimított rajta, majd sóhajtott egy mélyet.
- Igazad van! – nézett fel a rasztásra. – Nem lennék szabad többet…
- Akkor? – a gitáros kérdőn nézett ikrére.

A kávézó egyik sarkában egy hosszú, barna hajú lány ül az asztalnál. Az órájára pillant. Negyed 6. Sóhajt egyet, aztán beleiszik a forrócsokijába. Bill nem jött el. Valójában már akkor tudta, hogy nem fog elmenni az énekes, amikor felhívta. De a lelke legmélyén mégis reménykedett, hogy hátha… Nem volt dühös a fiúra, hisz ő mondta neki, hogy miatta nem kell lemondania az álmairól.
Bill a New Yorkba tartó repülőn ült Tom mellett. A fekete hajú srác mélyen aludt, bátyja pedig a felhőket figyelte. Tudta, hogy jól cselekedett, de mégis rosszul érezte magát. Ikrére pillantott, aki békésen szuszogott.
- Sajnálom, Bill! Remélem egyszer majd megbocsátasz… - suttogta.