- Mit fogsz csinálni? Csak simán besétálsz hozzá? – érdeklődött a fekete a kocsiban, útban a szálloda felé.

- Nem tudom, Bill! – válaszolt idegesen bátyja.

- És ha a szüleivel lesz? – faggatta tovább.

- Nem tudom!

- Na és mit fogsz neki mondani? – folytatta a „kihallgatást”.

- Ezt sem tudom!

- Akkor mit tudsz? – húzta fel a szemöldökét Bill és érdeklődbe nézett az ikrére.

- Azt, hogy nagyon szeretem, és szükségem van rá! – jelentette ki a szőke, mire öccse elmosolyodott. – Most meg mi van?

- Van 1 tervem! – mosolygott tovább.

***

Közben én a hotelszobámban rakodtam az új ruháimat. Máskor mindig élveztem ezt. Vásárlás után akár 1000-szer is képes voltam felpróbálni otthon a ruhákat, de most nem. Egy hatalmas sóhaj kíséretében az ágyra dőltem és lehunytam a szemem. Éreztem, hogy a szempilláim egyre nehezednek, végül az álmok végtelen birodalmába cseppentem.

***

- Ez volt a nagy terved? – kérdezte a rasztás szemrehányóan az öccsét.

- Ha van jobb ötleted, akkor ki vele!

- Nem, nincs semmi… - sóhajtott a gitáros – Képzelem meddig agyalhattál azon, hogy csak itt üljünk és várjuk, hogy kijön!

- Azért csak úgy mégse ronthatsz be hozzá!

- Te nem tudod, hogy milyen ez! – rivallt rá – Olyan sokáig reménykedtem, hogy talán egyszer visszajön, vagy felhív. Vagy valahol újra összefutunk. És most végre megtaláltam… Nem fogok csak úgy tétlenül itt ülni!

- Épp ez az… Mióta nem láttad már… Ez a pár perc vagy akár óra igazán nem számít!

- Jaj, Bill! Inkább fogd be!

***

- Kicsim! – lépett a szobámba anya. Miután észrevette, hogy alszok, leült az ágyamra és megsimogatta az arcom. – Alexandra! – suttogta, mire lassan kinyitottam a szemem.

- Hány óra? – nyöszörögtem.

- Fél 7. Lassan készülődj, mert 8-kor találkozunk Jamesszel és Michaellel.

- Rendben! – feleltem unottan, mire anya felállt és kiment. James! Már megint James! Még mindig nem késő lelépni… Miért is hagytam ott Tomot? Most boldog lehetnék vele… Bár…  a szüleimet ismerve, nem nyugodtak volna bele!

Ismét lehunytam a szemem, de azt már nem tudhattam, hogy nem is olyan messze tőlem Tom is ezt teszi. Egyszerre ugrottak be a képek mindkettőnknek. Képek az első találkozásról…

- Meghívhatlak 1 italra? – kérdezte 1 idegen férfihang. A bárpultnál ültem, Berlin egyik legnevesebb szórakozóhelyén. Már kezdett kicsit unalmas lenni, hogy minden sznob, dögunalmas és ronda pasi rám akart mászni.

- Kösz, de nem iszok alkoholt! – válaszoltam felé sem fordulva. Talán így gyorsan lerázhatom…

- Akkor 1 üdítőt?

- Kösz, azt se! – feleltem unottan.

- Oké! Na és mit keres 1 ilyen dögös csaj egyedül itt?

- Figyelj! – emeltem meg a hangom – Nem akarsz esetleg le… - felé fordultam és eléggé meglepődtem, mert aki velem szemben állt, az nem valami sznob pasi volt. A kelleténél 2 számmal nagyobb ruhái voltak, rasztahajat és sapkát viselt.

- Lekopni? – mosolygott rám.

- Nem azt akartam mondani! – mondtam zavartan.

- Persze! – mosolygott még mindig – Iszunk valamit?

- Aha! – vágtam rá. Végre összefutottam egy helyes pasival, erre ezt is elcseszem. Közelebb lépett hozzám és kicsit áthajolt a pulton. A szemével a kiszolgálót kereste, majd mikor megpillantotta, odakiáltott neki.

- Hé, Haver! – a pultos srác egyből kiszúrta, és odajött.

- Szasz Haver! – lepacsiztak – Mi kell?

- Mit kérsz? – nézett rám a rasztás. Most vettem csak észre azokat a csodaszép szemeket. Egy pillanatig csak néztük egymást, aztán elmosolyodtam.

- Egy vodkanarancsot!

- Akkor 2 vodkanarancs lesz – mondta a pultosnak, és ismét felém fordult. – Amúgy Tom vagyok… Tom Kaulitz – egy ellenállhatatlan mosolyt küldött felém.

- Örülök, hogy megismerhetlek – mosolyogtam én is. – Lexy vagyok!

- Hát még én hogy örülök! – vigyorgott. Közben megkaptuk az italunk, és lassan kezdtük elfogyasztani. – Na és kivel jöttél?

- Pár ismerőssel. Te?

- A tesómmal meg pár haverral.

- Ez most hülye kérdés lesz, de nem találkoztunk mi már korábban? Csak, mert kicsit ismerős vagy…

- Talán… lehet. Hallottál már a Tokio Hotelről?

- Miért? Kellett volna?

- Én vagyok a banda gitárosa.

- Ohh.. – lepődtem meg.

- Ezek szerint nem vagy ide valósi! – mosolygott.

- Nem igazán. Nagyon látszik? – kérdeztem zavartan.

- Áh… nem annyira – legyintett. – Nem jössz táncolni? – bökött a fejével a tömeg felé.

- De! – bólintottam, mire ő kézen fogott és maga után húzva elindult.

Hirtelen kinyitottam a szemem, mert nem akartam tovább emlékezni. Ki gondolta volna, hogy azon az estén minden megváltozik majd? Pedig csak szórakozni akartam 1 kicsit. Ismét lecsuktam a szemem és 1 újabb emlékképet láttam…

A falnak támaszkodva mélyültem el a barna szemeiben. A csodaszép szempár takarásba esett néha a sapkája miatt, a parfümje illata elbódított. Még jobban nekinyomott a falnak és a fejem mellett a jobb kezével a falnak támaszkodott, teljesen hozzám simult.

- Tudod… holnap lesz egy szabad estém… - simogatta meg az arcom a gitáros. Végigjárt rajtam a hideg, megborzongtam az érintésétől.

- Ne is álmodj róla! – mosolyogva kaptam a kezéhez, és lassan elemeltem az arcomról.

- Tudom, hogy akarod… - hajolt egy sunyi vigyor kíséretében közelebb.

- Hű de magabiztos itt valaki… - hagytam, hogy az ajkaink összeérjenek, majd valami érzéki játék kovácsolódjon ki belőle.

A hangos kopogás gyorsan visszazökkentett a valóságba. A szemeim kinyitottam, ujjaim végighúztam az ajkaimon. Még mindig éreztem a csók ízét, olyan volt, mintha csak most kaptam volna. A kopogás csak nem maradt abba, sőt, mintha még erősebben ütötték volna az ajtót. Kelletlenül álltam fel, és kinyitottam a szoba bejáratát.

- Elnézést a zavarásért, Kisasszony! – állt előttem a hotel egyik dolgozója. – Ezt Önnek küldték!

- Köszönöm! – vettem át egy doboz bonbont. Becsuktam az ajtót, a desszertet az asztalra tettem és a hozzá tartozó levelet kezdtem olvasni.

„ Alexandra!

   Már várom az esti vacsorát, remélem, te is lázasan készülődsz. Itt egy kis apróság, hogy lásd, gondolok rád!

                                                                             A te Jamesed”

Aranyos, meg minden, de akkor sem szeretem.

- Sajnálom, James! – suttogtam és a kukába dobtam a levelet. Gyorsan letusoltam, hajat mostam és öltözni kezdtem. Felvettem egy fehér miniszoknyát, egy fekete toppot, egy fehér blézert és egy fekete, tűsarkú, hosszúszárú csizmát. A hajam csak kivasaltam és beletettem egy fekete hajpántot. Néhány kiegészítő, egy laza smink, egy kis parfüm és kész is vagyok. A telefonom kijelzőjére pillantottam… mindjárt 8. Egy rövid kopogás az ajtón. Mélyet sóhajtottam, a zsebembe csúsztattam a telóm és egy álmosoly kíséretében ajtót nyitottam.