Bandage

Eredeti cím:  バンテイジ / Bandeiji
Műfaj: vígjáték, dráma, romantikus
Rendező: Takeshi Kobayashi
Forgatókönyv: Chika Kan, Shunji Iwai
Év: 2010
Hossza: 119 perc

Szereplők:
Akanishi Jin (Natsu Takasugi)
Kie Kitano (Asako Suzuki)
Kengo Kora (Yukiya)
Yuki Shibamoto (Arumi Suzuhata)
Hideyuki Kasahara (Kenji Yamane)
Nobuaki Kaneko (Ryuji)
Anne Watanabe (Miharu)
Ayumi Ito (Nobuko Yukari)

A történet:
A történet a 90-es években játszódik. A film elején Asako, a diáklány, egy barátnője révén megismeri a Lands nevű együttest. A zenéjük akkora hatást gyakorol rá, mint korábban még semmi. Pár hónappal később élőben is megnézik az együttest. A koncert után hátul várakoznak a zenekarra, és egy véletlen folytán hozzájuk kerül két VIP matrica, így be tudnak menni a kulisszák mögé. Ekkor szó szerint belefutnak az együttes két tagjába. Az énekes, Natsu még egy kis iszogatásra is meghívja őket. Az este végén Natsu felcsalja a lakására Asakot, ahol hamar kiderül, hogy a lánynak áll szándékában lefeküdni vele.  Natsu először elküldi, aztán mégis hazaviszi a lányt.  Bosszantja a dolog, mégis érdekesnek találja, hogy Asako szereti az együttesét, ennek ellenére azonban nem rohan a karjaiba. Újabb és újabb okokat keres arra, hogy találkozhasson Asakoval, és egyre jobban megismerhesse. Közben a Lands a nagy áttörésre készül...

A véleményem:
A film végkimenetele nem az lesz, amit az ember várna. A kiindulás miatt egy cukormázas, csillogó, happy enddel végződő filmre gondolunk, helyette azonban egy realista, hiteles, kissé keserédes történetet kapunk. Az együttesekről szóló alkotások között nagyon ritka az ilyen, eddig talán egy olyan sorozatot láttak, ami ugyanannyira hiteles volt, mint ez. A szereplők életszerűen viselkednek, nem egysíkúak, a helyzetetek reálisak. A film a zeneipar árnyoldalait is megmutatja. Láthatjuk, hogy egy idő után a banda már nem magáért a zenéért, hanem az eladásokért, a sikerért zenél. Fokozatosan eladják magukat a tömegízlésnek, és egyre inkább elveszítik önmagukat. Gyűlölni kezdik egymást, önmagukat, és mindenkit, aki hagyta, hogy a dolgok így alakuljanak. Gyűlölik Asakot is, hiszen minden akkor kezdett megváltozni, mikor a lány megjelent.
Natsu igazi rocksztár jellem. Meg van győződve róla, hogy csak azért, mert egy együttes énekes, bármit megkaphat. Ez valószínűleg így is volt, de Asako visszautasítja őt, és ezért kezd el érdeklődni a lányt iránt. Csak a saját feje után megy, nem érdekli mások véleménye. Önző, gyerekes, és gyakran érdektelennek tűnik. De mindemellett kedves, önfeláldozó és vicces is, törődik másokkal. Asako egy átlagos lány. Kezdetben nem igazán tudja, hogy mit gondoljon Natsuról, kettős érzéseket táplál iránta. Erős kötelék alakul ki Natsu és közte. Szinte görcsösen kapaszkodnak egymásban, mintha a másik lenne az egyetlen biztos pont, de maguk sem tudják, miért van ez így.  Észre sem veszik, hogy mindketten teljesen bizonytalanok és törékenyek. Fontos még megemlíteni Yukiyát, a Lands gitárosát is. A filmben elhangzik, hogy hiába Natsu a Lands vezetője, valójában csak Yukiya tartja össze az együttest – ő írja a zenét és a dalszövegeket, őt tartják a legtehetségesebbnek. A film legmegragadóbb jelenetei hozzá kötődnek – a magány bemutatása a tengerparton, és mikor a sötétben gitározik a géphang mellé.
A zenék magával ragadóak és meghatározóak. Gyakran egy-egy jelenet „főszereplői”. Ilyen jelenet pl., amit már pár sorral feljebb is említettem, mikor Yukiya a sötétben gitározik a géphang mellé. SPOILER Vagy mikor Natsu elküldi Asakot, tudva, hogy többet nem találkoznak, és gitárkísérettel elénekli a Genkit, úgy ahogy eredetileg megírta. SPOILER VÉGE
A film vége számomra sokatmondó és nagyon megható volt. SPOILER Hihetetlenül megindító volt, hogy annak ellenére, hogy min mentek keresztül mindketten, miket láttak és éltek át, mennyit változtak, Natsu az énekével mégis képes volt ugyanazt a hatást kiválta Asakoból, mint mikor először hallgatta őket. Be kell vallanom, hogy Asakoval együtt én is elsírtam magam ezen a jelenten. SPOILER VÉGE
Valójában Jin miatt néztem meg a filmet, azonban az egész hangulata és a zenék lopták leginkább a szívembe magukat.  A kameramozgásokat néhányan talán idegesítőnek találhatják, de szerintem ez is hozzájárul az egész hangulathoz, egyfajta pluszt ad neki. Jin pedig hozta azt a színvonalat, amit tőle vártam, a hangjával pedig újra és újra levett a lábamról.

A filmet mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik érdeklődnek a zeneipar iránt. Ahogy az egyik művészetis tanárom mondaná: „Zseniális alkotás.” És tényleg az, egészen az elejétől a végig lebilincselő.

Előzetes:

Fanvideó - SPOILERVESZÉLY