Koizora

Eredeti cím: 恋空
Cím jelentése magyarul: Szerelmünk ege
Típus: japán dorama
Műfaj: dráma, romantikus
Részek: 6
Év: 2008
Betétdal: Ai no Uta [Fukui Mai]

Szereplők:
Mizusawa Elena (Tahara Mika)
Seto Kouji (Sakurai Hiroki 'Hiro')
Okunuki Kaoru (Sakurai Akemi)
Matsushita Nao (Sakurai Minako)
Ukaji Takashi (Sakurai Hirokazu)
Hada Michiko (Tahara Yasue)
Kikuchi Akiko (Tahara Saori)
Miura Shouhei (Nozomu)
Haru (Saki)

A Koizora egy Naito Mika nevű japán leányzó mobiltelefonján látta meg a napvilágot 2005-ben, majd 2006-ban két kötetes nyomtatott könyv formájában is kiadták. A regény roppant népszerű lett a japán fiatalok között, így 2007-ben elkészült a film, majd 2008-ban a dorama-változata is, valamint 2007-2009 között mangaként is megjelent.

A történet:
Mika nyári szünet előtti hete nem indul valami fényesen. A barátnőjének tetsző fiú őt szemelte ki magának, de hogy segítsen a lánynak, megpróbálja összehozni őket. E terve megvalósítása közben ismerkedik meg Hiroval, aki ismeretségük után szinte azonnal ellopja Mika első csókját. Innentől kezdve pedig végképp nem szabadul a fiútól.
Egy matsurin is megjelenik Hiro, a lányt magával rángatva pedig próbálja bebizonyítani neki, hogy nem csak játszik vele. Elmondja, hogy azóta szereti a lányt, mióta elhagyta a telefonját a könyvtárban és azt Mika találta meg, aki meg is varrja Hiro elszakadt mobildíszét.
Bár eleinte Mika ellenkezik, Hiro kisugárzásának  nem sokáig tud ellenállni. Igazi, tiszta és mély szerelem szövődik köztük, ám hamarosan nem várt megpróbáltatások egész hada áll az útjukba...

A véleményem:
Nekem már rögtön a történet elején, mikor Mika lefényképezi az eget, az jutott az eszembe, hogy "Hé, ez a csaj is imádja az eget, akárcsak én." Az elejétől a végéig imádtam minden percet.
Az írónő keresztneve Mika, akárcsak a dorama főhősnőjének. Talán ebből következtettek arra rengetegen, hogy ez az ő igaz története. Mindenki döntse el maga, hogy ezzel mennyire ért egyet...
A karakterek szerintem szerethetőek, engem főként Hiro fogott meg. Mondjuk az kicsit felidegesített, hogy a saját hülyesége miatt másfél évet külön töltenek Mikával. Mert értem én, hogy csak a szerelmét akarta védeni, meg hogy azt akarja, hogy továbblépjen és boldog legyen. De ezzel mindkettejüknek csak szenvedést okozott, sőt, még egy harmadik személynek, Yuu-nak is.
A kedvenc jeleneteim közé tartoznak a december 24-ei megemlékezések. Azok szerintem csodálatosra és megindítóra sikerültek.
Szerintem a természeti hasonlatok is külön hangulatot adtak a történetnek, ezáltal méginkább magaménak éreztem.
Igaz, hogy a fordulatok néhol előre kiszámíthatóak, főleg ha az ember odafigyel, de ezt nem mondanám negatívumnak.
A negyedik résztől néhány jelenetnél már komoly erőfeszítésembe került, hogy ne sírjam el magam, de az utolsó részben végül mégis eltört a mécses.
Összegezve: Egy fordulatokkal és drámával teli, megható történet a szerelemről és a kitartásról. Könnyek nélkül képtelenség végignézni. Engem komolyan elgondolkodtatott.

Figyelem! Aki vállalkozik a dorama megnézésére, az mindenképp készítsen magának egy csomag zsepit.

Fanvideó: